Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

les a házassági szerződést semmisnek nyilvánító ítélet ellen a fellebbezés vagy a felülvizsgálat jogi lehetőségével élni.”317 Arra ugyan csak a válóperes gyakorlat helyi változatainak átfogó vizsgálata tudna választ adni, hogy a magyar bíróságok mennyiben feleltek meg az elvárásnak (a rendelkezés ismételt kiadása arra enged következtetni, hogy az még évtizedekig nem vált a praxis részévé), lassanként azonban Magyarországon is a válópereskedés elmaradhatatlan mozzanata lett a házasságvédő kirendelése és a kötelező fellebbvitel.318

A válóperes procedúra szigorítása a korábbi állapotokhoz képest mindenesetre látványos eredményeket hozott a pereskedés időtartama (elhúzódása) vonatkozásában. A szemléletesség kedvéért álljon itt néhány korai és későbbi válóper Pest-Budáról. Az első pesti házassági bontóperek egyikében Catharina Rajtsch 1794. november 3-án adott be keresetet férje, Friedrich Gräther cukrászmester ellen, amire a városi törvényszék azon nyomban, már december 2-án kiszabadította a feleket a kötelékből. Ennek kapcsán nincs nyoma fellebbvitelnek, s a nő néhány évvel később Constantin Agora nejeként hunyt el, vagyis a válás után újraházasodott. Nem kellett sokat várnia válókeresete teljesítésére Georgius Bernardus Ihle cipésznek sem, aki 1798. július 31-én indított válópert az őt elhagyó feleséggel, Catharina Müllerrel szemben: a bontó ítélet a következő év májusában máris megszületett. Flázasságvédő közreműködésére vagy az ítélet hivatalból történő felülvizsgálatára itt sem utal semmi. Ezzel szemben négy évtizeddel később már

317 A Szeder Ilona c. Nagy István válóper: MNL OL A.39. 11135/1788. Az ezt követő intézkedés: uo. 12246/1788.

318 SZTEHLO, 1890: 177-178. p. A házasságvédő intézményét illető magyar kancelláriai akták: MNL OL A.39. 10921/1796., 13660/1796., 253/1797., 1191/1797. Ezekben a házasságvédő protestáns válóperekben való alkalmazását illetően (az 1788-as előzményeken túl) egy 1791. február 22-én kelt rendeletre hivatkoznak. A Sztehlo által is említett 1796-os rendelet a pesti tanács iratanyagában: BFL IV. 1202.c. a.m. 108. Később időről időre felmerült az alsóbíróságok ezirányú gyakorlata szabályozásának szükségessége. Farkas István és Lakner Katalin Pest megyei válópere kapcsán: uo. 5999/1804. Balogh István és Hertelendy Erzsébet Fejér megyei válópere kapcsán: uo. 12832/1806. Tolna megye gyakorlata kapcsán: uo. 7704/1813., 2952/1814., 5452/1814., 7239/1814., 9019/1815. Más törvényhatóságokat illetően: uo. 1716/1814. (Késmárk); 11985/1814. (Borsod); 1358/1821. (Bereg); Nahalka Márton és Bartók Erzsébet Gömör megyei válópere nyomán: 11667/1826. Veszprém megye a Helytartótanács utasítására 1817- ben visszamenőleg azokat a válópereket is felküldte felülvizsgálatra a Királyi Táblára, amelyeket korábban nem fellebbeztek: NÉMETH, 1999: 749-750. p. - Erre utalhat az is, hogy a Kúria irattárában csupán az 1810-es évektől kezdve maradtak meg nagyobb számban válóperek. A Kúrián lajstromba vett válóperek száma dekádonként a következőképpen alakult: 1787-1790: 4, 1791-1800:21, 1801-1810: 109, 1811-1820:415, 1821-1830:298, 1831-1840:385, 1841- 1850: 313. MNL OL 0.21.; ill. 0.33. állagok mutatókönyvei alapján készített kimutatás.

182