Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

évekig tartó pereskedés várt Sztehlik Pál rákoskeresztúri uradalmi kertész házastársára, Menich Zsuzsannára, akit a férj 1838 tavaszán, nem egészen hat évi együttélés után, két fiával együtt magára hagyott. A „gonosz elhagyás” eredendően gyors eljárást tett volna lehetővé, ám a 19. század elejéhez képest, amikor a válást valóban hamar kimondták, megváltozott az úzus. A nő 1842 nyarán próbálkozott először, de dacára annak, hogy a háromszor megidézett férj nem jelent meg, hiába kért ítéletet, a házasságvédő, mondván, hogy az idézés valószínűleg nem jutott Sztehlik tudomására, megakadályozta a válást. Arra hivatkozott, miszerint „tapasztalásból tudjuk, és számtalan esetek vannak, hogy a férj nejétől, és viszontag ez férjétől eltávozik, anélkül, hogy egyik fél a másiknak szándékát nyilatkoztatta volna, és huzamosb idő elfolyta után egyszerre csak az eltávozott fél ismét visszatérendő’ Felperesnőt ezek után arra kötelezték, hogy bizonyítsa be az elhagyás szándékosságát. Habár Menich Zsuzsanna a törvényszék végzése nyomán, 1844 tavaszán lelkészi bizonyítvánnyal támasztotta alá állítását, a procedúra még további két évig húzódott, valószínűleg azért, mert a bíróság most meg a gyermekek sorsát nem látta kellőképpen biztosítottnak. Végül a nagyapa, Menich János 1846 májusában írásos nyilatkozatban vállalta magára az ekkor már 12 éves Sámuel és a 9 éves Pál nevelését, aminek nyomán immár a házasságvédő sem ellenezte a válás kimondását, s a törvényszék félévvel később bontó ítéletet hozott. A kötelező felsőbírósági felülvizsgálat ehhez képest villámgyorsan zajlott: 1847 nyarán, majdnem 5 évvel a válókereset beadását követően, az elsőfokú bíróság Ítélete jogerőre emelkedett.319

Menich Zsuzsanna hányattatásai a 19. század első felében korántsem számítottak kivételesnek. Mátay Mónika debreceni kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy a 19. század első felében nemcsak a katolikus Pest, de a „kálvinista Róma” polgárai sem számíthattak kedvezőbb elbánásra, ha házas viszályukat a város bírósága elé vitték. Steiner István debreceni vaskereskedő és Böhm Zsuzsanna 1816-tól hat, Barta Gergely vargamester és Zefer Mária 1822-től kilenc évig várt a jogerős bontó ítéletre; Kovács György szabómesternek és feleségének, Komáromi Sülye Eszternek 1824-től kezdve legalább egy évtizedet kellett

319 Rajtsch c. Gräther válóper: BFL IV.1223.b. Pest Városi Törvényszék peres iratai 1947/1794. Ihle c. Müller válóper: BFL IV.1223.b. 2504/1799. Menich c. Sztehlik válóper: MNL OL 0.33. 825.; BFL IV.1223.b. 6584/1844. - Viszonylag gyorsan, két év alatt elvált egymástól egy pápai nemes házaspár, Tuba Sándor ügyvéd és Sándor Zsuzsanna: FIUDI, 1997. 166., ill. 169. p. Egy 1810-ben, szintén a Veszprémi Törvényszéken indult válóperben biztosan nem történt fellebbezés, bár a processzus így is közel négy évig tartott: KASZA, 2004: 32-33. p.

183