Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

való megjelenés elmulasztása ugyanis már nem működött: a bíróság az alperes távollétében is felbontotta a zsidó házassági köteléket.292

Azok a polgárilag elvált férjek és feleségek, akiknek nem volt elég pénze vagy türelme a pereskedésre, illetve megfelelő eszköz a kezükben, hogy kicsikarják a válólevél kiadását, kétes módokon is segíthettek magukon. Az 1890-es években számos a válólevél kiadásának elmaradásával kapcsolatos kérvény, iratváltás kapott sajtóvisszhangot. A legismertebb az ún. hódmezővásárhelyi eset volt, amelynél 1885-ben egy civil bíróság által elválasztott, de válólevelet nem nyert nő, Weisz Regina szeretett volna választottjával, Müller Mihállyal egybekelni, ám az illetékes hódmezővásárhelyi rabbi, Seltmann Lajos megtagadta az esküvő hirdetését. A nő ugyan kérelmet intézett a minisztériumhoz, a minisztérium pedig utasította a rabbit, a rabbi azonban tartotta magát, mire a minisztérium felmentést adott a kérelmezőnek a házasság kihirdetése alól. A pár ezután 1886 áprilisában egy Weisz Gábor nevű, a korabeli neológ sajtóban csak „házalónak” titulált férfihoz fordult, s az ő segítségével kelt egybe. A botrány 1890 őszén teljesedett ki, amikor a minisztérium a házasságot, hosszas tanakodás után, az ortodox izraelita közvetítő bizottság véleményére támaszkodva, anyakönyvezni rendelte. Az ortodox bizottság ugyanis - természetesen, a hitelveknek, s a korábbi gyakorlatnak megfelelően - kijelentette, hogy a zsidó házasság akkor is érvényes, ha nem zsinagógában kötik, és annál nem működik közre hittudós.

Ez a kormányzat részéről szerencsétlen lépés volt, hiszen miközben érvényt szerzett a civil bíróság bontó ítéletének, kétségessé tette a zsidó házasságok kötésének eladdig megkövetelt alaki szabályait, s mellékesen magára haragította a neológ közvéleményt is.293 Másfél évvel később a minisztérium visszakozott, de akkorra máris több zsidó ügyfél próbált hasonló módon célt érni. Baruch Amália,

292 FLEISCHMANN Sándor: A folyamatban levő zsidó válóperek és az új házassági törvény életbeléptetése. Egyenlőség 1895. augusztus 30-i (35.) szám 1-2. p.

293 Jogtudományi Közlöny 1890. december 5-i (49.) szám 392. p. Az Ortodox Közvetítő Bizottság 1890. március 26-án kelt vélemény es jelentését közli: Zsidó Híradó 1891. április 2-i (4.) szám 1-^1. p. Az eset kapcsán késhegyig menő vita bontakozott ki az ortodox és neológ irányzat képviselői között. Az Izraeliták Országos Irodájának átirata 1890. december 21-én Schreiber Bemát pozsonyi főrabbihoz, Mezey Ferenc kommentárjával: Magyar-Zsidó Szemle 1891/1. 1-14. p. További átiratok, és kommentárok: Orthodoxaink talmudtudományáról. Magyar-Zsidó Szemle 1891/5. 307—316. p. Magyar-Zsidó Szemle 1892/1. 5—8. p. A VKM-rendelet felfüggesztéséről: Magyar-Zsidó Szemle 1892/5. 299-302., 349-350. p.; Zsidó Híradó 1892. április 22-i (15.) szám 6. p. A minisztérium eljárása ütközött a pár évvel korábban kiadott 1924/1885. VKM-elnöki rendelet kifejezett tiltásával, miszerint „tilos ugyan bárkinek, bárhol jegyes feleket az illetékes anyakönyvező rabbi vagy rabbihelyettes (vallástanító) megbízása nélkül összeadni”: MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA, 1885: 1994-1995. p.

166