Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

feltétlen kötelessége dacára az elváló levelet felperesnek máig sem adta ki, és azt csakis bizonyos törvényen nem alapuló feltételek alatt kész kiadni, miáltal őt vallásszabadságának megfelelő módon leendő újabbi házasságkötésében jogtalanul megakadályozza”. A férfi ellenállása, úgy látszik, Steinéhez hasonlóan megtört, mert Wodianer Irma 1894 nyarán házasságot köthetett vőlegényével, dr. Bartha Miksa biztosítótársulati igazgatóval.290

A rabbik, érthető módon, mindenkor az efféle kényes konfliktusok elsimításán, s a potenciális kollízió megelőzésén munkálkodtak. A zsidó házasok közötti viszályok, illetőleg a pereskedések elfajulásának persze nem tudtak gátat vetni, de a rendelkezésükre álló eszközökkel mindent megtettek annak érdekében, hogy a civil válással beálló patthelyzetet, illetve az állami bíróságok kárhozatos beavatkozását megelőzzék. Ezt leginkább a kancelláriai rendeletben előírt békéltetések alkalmával, a válóperre menő házasok szándékainak kifürkészésén, illetőleg a felek közötti megegyezés előzetes tető alá hozásán keresztül valósíthatták meg. A válóper sajátos „előrehozását” azonban nem mindenki üdvözölte. Weiner Adolf ügyvéd 1887-ben felháborodottan hívta fel kartársai figyelmét az aggályos békéltetési gyakorlatra: a fővárosi rabbinátus „mindaddig, míg az elválasztandó házasfelek előtte háromszor tényleg és együttesen meg nem jelennek és míg a békéltetési előterjesztések mindkét együttlévő félhez háromszor nem intézteitek, a bizonyítványt részükre nem állítja ki.” Ennek következtében, ha a házasok között nem sikerült rendezni az összes vitás kérdést, s ha egyikük emiatt akadályozni akarta a válóper megindítását, elég volt elmaradnia a békéltetésről.291 A fővárosi rabbik így próbálták meg biztosítani a válásba való kölcsönös beleegyezést, ami a válólevél átadásának-átvételének feltétele volt, s amivel a civil bíróságok nem sokat törődtek. A hasonló válóperes taktika, vagyis a törvényszéki tárgyalásokon

290 Ámbár az is lehet, hogy sikerült olyan rabbit találni, aki összeeskette őket: mindenesetre gyanús, hogy a budapesti illetőségű pár Újpestre ment házasságot kötni, ahol ekkoriban - az esketési anyakönyv tanúsága szerint - megint feltűnően sok elvált fél házasodott újra. A házasságkötés 1894. június 5-én: MNLOL Újpest izr. ház. akv. 36/1894. A válóper: BFL V1I.2.C. 1890. V. 122. A vagyoni per: BFL VII.2.C. 1892. I. 449. A felsőbíróságok az elsőfokú ítélet idézett passzusát már megváltoztatták, amihez talán az is hozzájárult, hogy a válólevél időközben kiadásra került.

291 WEINER Adolf: Házasfelek békéltetése a budapesti zsidó hitközség rabbinátusa előtt. Ügyvédek Lapja 1887. július 30-i (31.) szám 4-5. p. A kérdést illetően ld. még: HERZOG Manó: A válásról. Magyar-Zsidó Szemle 1890/1. 27—30. p. KÜRTI József: A válásról. Magyar- Zsidó Szemle 1890/2. 106-109. p.; KOHN Ambrus: Megjegyzések az elválás kérdéséhez. Magyar-Zsidó Szemle 1890/2. 109-111. p.; LEBOVITS József: Az elválásról. Magyar-Zsidó Szemle 1890/2. 111-112. p.

165