Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

tulajdonos és Brenner Simon, az óbudai Goldberger-féle textilgyár munkása bontóperében, mert a felperesnő nem tudta anyakönyvi kivonattal igazolni az állítólag Budán, 1857-ben létrejött házasság megkötését. A korszakban bevett módon, államilag elismert képesítéssel nem rendelkező rabbi által tető alá hozott frigyről volt szó, amelyre az asszony 1882 decemberében beadott kérvénye még mentegetőzve, csak általánosságban utal: „köztudomású, így bizonyítani nem kell, hogy a zsidó házasság érvényéhez nem matrikula kell, hanem áldás, melyet minden kóborló bocher megadhat”. A pár héttel később iktatott újabb kérvény azonban már világosabban fogalmaz: „nem is a hitközség esketett, nem is Budán, hanem egy rabbinus a főváros pesti oldalán, szüleim házánál”. Hasztalannak bizonyult azonban a magyarázkodás, mert a válókeresetet mind első-, mind másodfokon visszavetették. Erre Brennemé 1884 őszén immár a házasság érvénytelenítése iránt indított pert, azon a címen, hogy „az osztrák általános polgári törvénykönyv uralma alatt, megelőző hirdetés és az illetékes rabbi vagy vallástanító közbenjötte nélkül, egy ismeretlen izraelita által zsidó vallási rítus szerint brevi manu összeadatott”. A törvényszék azonban 1887 elején megint elutasította a keresetet, ezúttal azért, mert a kifogásolt esküvő körülményeit nem sikerült tisztázni. A felek még azt sem tudták egyértelművé tenni, hogy Óbudán, Budán, vagy Pesten jött-e létre az érvényteleníteni kért frigy.249 Mások, akik legalább bizonyítani tudták a rituális aktus megtörténtét, több szerencsével jártak. Braun Mór az 1867 márciusában, Lederer Johannával rabbi vagy vallástanító közreműködése nélkül kötött házassága létrejöttét ugyan nem tudta hiteles okirattal igazolni (ezért keresetét a törvényszék 1879 tavaszán vissza is vetette), mindazonáltal egykorú esküvői tanúi, Wolf Simon és Seidl Sámuel bizonyították, hogy az összeadás „egy ismeretlen, arra nem hivatott idegen zsidó által teljesíttetett”, ekként a házasságot a felsőbíróságok végül érvénytelenítették.250 Később Freund Miksáné Schlesinger Netti több mint két évig tartó peres huzavona után, azt követően tudott 1887 tavaszán megszabadulni férjétől, hogy a Kúria hajlandó volt végre elismerni egykoron anyakönyvezetlen, az illetékes kiscelli rabbi által azonban utólag bevezetett, s pótlólagos kivonattal igazolt házassága fennállását.251

249 A válóper: BFLVII.2.C. 1882. V. 93. A házasság érvénytelenítése iránti per: BFLVII.2.C. 1884. V. 111. A szabálytalan 1857-es házasságkötés jelzi, hogy Pest-Budán a Meisel főrabbi által visszavágyott osztrák polgári törvénykönyv uralma alatt sem lehettek ritkák a rituális esküvők.

250 BFL VII.2.C. 1876. V. 60. Ez esetben az ismeretlen eskető ellen büntetőeljárás is indult.

251 BFL VII.2.c. 1885. V. 18. Az anyakönyvezett zsidó házasságok sem feltétlenül találtak elismerésre a civil bíróságokon. Találkozhatunk katonai szolgálat alatti, az előírt engedély hiánya miatt érvénytelennek ítélt zsidó esküvővel: BFL IV.1342.g. Pesti Cs. Kir. Országos Törvény146