Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
gyár Kancellária beavatkozását vonta maga után. Történt ugyanis, hogy Sopron megye 1863 nyarán, egy Tauber József nevű németkeresztúri zsidó lakos és neje, Ullmann Ilma válási kérelme kapcsán, utasítást kért a Kancelláriától, hogy mivel „hazai törvényeink zsidó házassági elválási ügyekre nézve mit sem határoznak, az osztrák polgári törvénykönyv pedig [...] az ideiglenes törvénykezési szabályok 1. §-a szerint hatályon kívül tétetett”, mit tegyen ezzel és a jövőben előforduló keresetekkel. A Kancellária kérésére a Kúria szeptember közepén tartott teljes ülése, hivatkozva arra, hogy „az izraelitákra nézve házassági válási ügyeiknek vallási fogalmaikkal megegyezőleg ugyan, de rendes bírói úton leendő elintézése közjogi állásuknak javítása gyanánt tűnik fel, sőt úgy látszik, általuk is kívántatik”, kimondta, hogy az osztrák kódex rendelkezései átmenetileg hatályban lévőknek tekinthetők. Erre a Magyar Kancellária saját hatáskörében, 1863. november 2-án külön szabályzatot bocsájtott ki, amely többnyire egybevágott az osztrák polgári törvénykönyv paragrafusaival. A különbség az volt, hogy a kancelláriai rendelet az egyoldalú ágytól-asztaltól való elválasztást is megengedte „gonosz elhagyás”, a házastárs vagyonát vagy a család jó erkölcsét veszélyeztető „rendetlen élet”, élet vagy egészség elleni „veszélyes törekedések”, „felette érzékeny, ismételt keserítések”, valamint „ragállyal fenyegető testi sérvek” esetén. Ez a kétes érvényű, törvényhozási közreműködés nélkül kiadott, uralkodói szentesítést nélkülöző rendelet a szűkebben vett Magyarországon a házassági törvény életbe léptetéséig mindvégig hivatkozási alapként szolgált zsidó házassági ügyekben.241 A jogi tradíciók ereje Az, amit a Kúria állított, nevezetesen, hogy a zsidó válóperek „rendes bírói úton leendő elintézése” maga a zsidóság által „kívántatott”, természetesen erős túlzás volt annak érdekében, hogy a legfelsőbb bíróság beavatkozhasson a zsidó házassági ügyekbe. A kancelláriai rendelet kiadói tulajdonképpen csak a pesti főrabbi, Wolf (Aloys) Meisel véleményére támaszkodhattak, aki nem rejtette véka alá hitsorsosai gyakorlatával szembeni ellenérzéseit. „Állítása szerént nem ritkák azon esetek,” - tolmácsolta a rabbi panaszait gróf Andrássy György országbíró - „midőn házasságok az egyházi szertartások teljes mellőzésével, egyszerűen polgári személyek közbejöttével, titkon köttetnek s elválasztatnak, sőt a született 241 Sopron megye felterjesztése, a kúriai teljes ülés jegyzőkönyve, valamint a kiadott udvari kancelláriai rendelet egyazon aktában található: IVÍNL OL D 189. 15940/1863. 142
