Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

leg újraházasodási szándékát. A kancellária tanácsosa 1789 októberében felhívta a Kompilationshofkommission figyelmét, hogy a zsidó pátens Magyarországon még mindig nem ismert. Ennek nyomán továbbítottak néhány nyomtatványt a magyar udvari kormányszervhez, amely azokat leküldte a Helytartótanácsnak és a bíróságoknak. Mire azonban a rendelet publikációja megtörténhetett volna, a dolog II. József halálával okafogyottá vált. A Novak-ügy kapcsán a Kancellária 1790 tavaszán már olyan értelemben utasította a Helytartótanácsot, hogy a korábban szokásos gyakorlatnak megfelelően járjon el.238

A szokásos gyakorlat Magyarországon a zsidó rabbik és a hitközségi bíróságok hatáskörének csorbítatlanul hagyását jelentette. így a zsidó válóperek - Ausztriától eltérően - még több mint hat évtizeden keresztül, egészen az osztrák polgári törvénykönyv korábban említett bevezetéséig, a hagyományos módon folytak, s ha addig fel is vetődtek reformelképzelések, azok a megvalósítás közelébe sem jutottak el.239 A zsidó házasságokkal kapcsolatos ügyek a 19. század első felében nagy ritkán, többnyire kikeresztelkedés vagy házastársi taktikázás következményeként, jellemzően megoldatlanul maradó vagyoni vita kapcsán kerültek civil bíróságok elé.240 E vonatkozásban a szóban forgó időszakról, a reformkorról nagyon keveset tudunk, jóllehet az a zsidóság társadalmi integrációja szempontjából döntő változásoknak ágyazott meg.

Fordulatot - amint mondtuk - az osztrák kódex 1853-as életbe léptetése hozott, ez azonban csak Erdélyben bizonyult tartósnak, ahol a törvényszékek a zsidó válópereket egészen 1895-ig az osztrák polgári törvénykönyv szerint bírálták el. Ellenben Magyarországon az 1860-as évek elején, miután a császári-királyi bíróságokat a visszaállított vármegyei és szabad királyi városi törvényszékek váltották fel, amelyek korábban csak protestáns válóperekben jártak el, ismét bizonytalanná vált a zsidó házassági ügyek tárgyalása. A zavaros jogi helyzet végül a Ma238 ÖStA AVA Oberste Justizstelle, Bücher. Ratsprotokoll der Kompilationshofkommission (Band 36., 1786-1790) 717-718., 779-781. p.; MNLOLA.39. 12390/1789., 12885/1789. A liptó-árva megyei törvényszéki megbízott későbbi jelentése a válólevél átadásának lehetséges módozatáról: uo. 591/1790. A Kancellária utasítása: uo. 3766/1790.

239 Győr vármegye például 1832-ben a zsidó házasságokat érintően a válóokok szabályozásának szükségességét emelte ki: MARKÓ Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.) Századok 2015/'5. 1201. p.

240 MNL OL A.39. 8545/1806. (a nyitrai Josephus Majovszky [Hoffmann] és Catharina Püchler ügye), 5928., 11484/1816. (a tatai Hermann Eiszler és Julianna Gold ügye), 3859., 6156/1833. (a lackenbachi Albertus Spitzer és Julianna Schultheisz ügye). Az 1831-ben a pesti tanácshoz forduló Wodianer Rudolf és Koppel Rozina házassági konfliktusáról: BÁCSKAI Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. Budapest, 1989. 185-187. p.

141