Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

házasok érzékenységét. A zsidó házassági pátens ennek megfelelően nem vette figyelembe azokat az ellenvetéseket, amelyeket a korábban szakértőként felkért rabbik a vallásra és a hagyományra hivatkozva tettek.232 A kétféle felfogás közötti ellentét kibékíthetetlen volt. Az állam a házasságok dolgában éles határvonalat húzott a „vallási” és a „civil” szféra közé, ez utóbbi körbe utalva a házassági ügyeket, amelyek szabályozására igényt és jogot formált. Ez a különbségtétel azonban a zsidó hit és életmód rendszerében értelmezhetetlen volt. A zsidó házasságok kötését és bontását évezredek óta a közösségi identitás alapját képező halacha határozta meg, amely a Tórából, a talmudista hagyományból, a tekintélyként elfogadott kommentárokból és „törvénykönyvből” (Sulchan Aruch) táplálkozott. A válás a rabbik, illetve a rabbinikus bíróság közvetítésével, a férjnek a feleség részére adott válólevél (get) révén történt, amely egyszerre volt vallási szertartás és magánjogi aktus.233 Az udvari vegyes bizottság ebből mindössze a kölcsönös beleegyezés válóokát szűrte le, ami a zsidó válás valóban fontos, a legtöbb esetben - leszámítva a nő házasságtörését - elengedhetetlen mozzanata volt, mindazonáltal ez az egész komplexum egyetlen eleme volt csupán. Az állam ezzel az önfeladással járó alkalmazkodás vagy a teljes elzárkózás minden esetben súlyos következményekkel járó válaszútja elé állította az egyes közösségeket. Másfelől viszont - tegyük hozzá - lehetőséget teremtett a zsidó házasok számára, hogy kitörjenek a vallási parancsok szorításából.234

A zsidó házassági pátenssel szembeni hitközségi ellenállás már II. József uralkodása idején érzékelhető volt, s az ezzel kapcsolatos panaszok később, a császár halálát követő politikai helyzetben az udvarig jutottak. Habár a rabbinikus bíróságok helyreállítását illető követeléseket Bécsben elutasították, 1791 elején II. Lipót végül számos engedményt tett a zsidó küldöttségek felé. Ami a válásokat illeti, a válólevél átadása az eljárás szerves részévé vált, illetőleg megengedték a házassági kötelék egyoldalú felbontását (a válólevél férj általi átadását) is ab-232 Jehaskel (Ezeckhiel) Landau prágai főrabbi 1785. augusztus 31-én kelt felterjesztése, illetve Loebel (Leib) Bernstein galíciai tartományi rabbi véleményes jelentése 1785. október 14-ről: ÖStA AVA HK AR IV. T. 8. (Ehen der Juden, Galizien, Karton 1548.) 1785. szám nélkül. Előbbit nyomtatásban közölte: K1SCH, Alexander: Das mosaisch-talmudische Eherecht von Rabbi Ezechiel Landau, weiland Oberrabbiner von Prag, auf Verlangen Kaiser Josefs des Zweiten gegen Anwendung des kaiserlichen Ehepatentes vom 16. Januar 1783 auf die Juden erstattetes Gutachten. Leipzig, 1900.

233 A tadicionális rituális eljárást részletesen tárgyalja: BLAU Lajos: Die jüdische Ehescheidung und der jüdische Scheidebrief. Eine historische Untersuchung. I—II. Strassburg, 1911-1912.

234 Vö. DUBIN, 1999. 174-197. p.; DUBIN, 2007. 65-92. p.

139