Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

rekvés főfeladatát az képezi, hogy azokat az akadályokat távolítsa el, a melyek a nemzetnek egységes tömörülését gátolják, azokat az ellentéteket pedig, a melyek a hitfelekezetek különbözőségéből állottak elő, a lehető legkisebb térre szorítsa és ott, a hol a különbözőségek jogosultsága fenn nem forog, oly állami rendezést létesítsen, a mely az egység és nem a különbözőség tudatát van hivatva ébreszteni és fokozni. - Ha a magánjog bármely terén, a különböző jogterületek fennállása a nemzetet alkotó különböző társadalmi, sőt nemzetiségi rétegek egybeforrasztását nehezíti, úgy ez fokozottabb mértékben áll a házassági jog körében. Az intézmény jogi jellegénél fogva nemcsak a külön jogterületekkel járó anomáliákat idézi elő, nemcsak az ország lakosainak azt a részét, a mely valamely hitfelekezeti jognak van alávetve, élesen elkülöníti a lakosság többi részétől, hanem közjogi és politikaijelentőséggel bíró válaszfalakat is emel és az együvétartozás érzetét az ország lakosaiban nem engedi teljesen kifejlődni.”218

Mindez azért fontos, mert ebben az összefüggésben érthető meg igazán, hogy Magyarországon miért maradt mindvégig másodlagos a jogintézmény „liberalizálásának” szociális vetülete. Tagadhatatlan, hogy a társadalom erkölcsi állapota, illetve a családok széthullása felett érzett aggodalmak a házassági törvényjavaslat parlamenti vitájában is kifejezésre jutottak, a polgári válás bevezetése mégis alapvetően közjogi-nemzeti problémaként manifesztálódott.219 A kormánypárti oldal a válás szigorítását nem annyira morális érvekre alapította, mint inkább taktikai okokból támogatta: a kétkedő konzervatív képviselőket próbálta ily módon magának megnyerni, leválasztva azokat az ultramontán kisebbségről. Az ágytól-asztaltól való elválasztás intézményének fenntartása nem a házasság elsietett felbontásától való félelem következményeként, sokkal inkább a katolikus képviselők felé tett politikai gesztusként értelmezhető.220 A beszédek jórészt az állam és az egyházak jogairól szóltak. A honatyák a válás bevezetésének várható hatásait, a válás módozatait csak felületesen érintették. A polgári válást pártolók az intézményben mindenekelőtt az állam által biztosítandó jogegység egyik fontos eszközét, és nem a megromlott házasságokban élők felszabadításának lehetőségét látták. Az

218 KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1892. XV. kötet 87. p. Hasonló szövegek találhatók az indoklás más részeiben: uo. 26., 66., 88. p.

219 A válás kérdésének háttérbe szorulására: WEISS Emília: Vétkesség, feldultság és a házasfelek közös megegyezése a múlt és a ma magyar házassági bontójogában. Jogtudományi Közlöny 1981/7. 572. p.

220 A megegyezéses válásra módot adó „engesztelhetetlen gyűlölet” bontóoka kapcsán: vö. Wlassics Gyula Polónyi Géza ellenzéki képviselő felszólalására adott válaszával: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1892. XVI. kötet 44M5., ill. 64. p. (295. országos ülés 1894. február 20-án).

132