Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
ellenzők az egyházak, s a vallásos meggyőződés szabadságának sérülésére, és kevésbé a házasságot fenyegető morális veszélyekre apelláltak. Előbbiek azért kerülhettek fölénybe, mert a visszás jogállapotok rendezését mindent elsöprő, a nemzeti érdeket középpontba állító érveléssel támasztották alá. „...amidőn arról van szó,” - hangoztatta Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter - „hogy Magyarországon, ahol annyi felekezet van, elsőrendű szükség egységes állami jogot alkotni, akkor abból a szempontból megítélni ezt az állami jogot, hogy vajon egyik vagy másik egyház dogmájának megfelel-e vagy sem: ez egészen eltévesztett álláspont.”22' A törvényről és hatásairól később még szólunk majd. Ezúttal, a magyar törvényhozók várakozásai kapcsán, csak a házassági perek - első ránézésre irrelevánsnak tűnő - anyanyelvi statisztikájára hívjuk fel a figyelmet, mely szerint a magyar nyelvű elválók száma a századfordulón mért 79%-ról a világháború küszöbéig 65%-ra csökkent. A nyelvi megoszlás adja meg egyébként az ortodox vallásúak korábban említett századeleji aránynövekedésének kulcsát, amenynyiben a legdinamikusabban a román és a szerb nemzetiségű válópereskedők hányada növekedett (előbbieké 5%-ról 19%-ra, utóbbiaké 1%-ról 5%-ra). A gyorsan magyarosodó Budapesten ugyanez a folyamat természetesen kevésbé volt látványos: a magyar anyanyelvű elválók 1903-ban 94%-os aránya 1912-re csupán 89%-ra mérséklődött. A „magyar törvény” mindenesetre egyre kevesebb nem-magyar házast tartott vissza attól, hogy az évszázadok óta megszokott konfliktuskezelő módszerek, illetve a saját egyházi bíróságok helyett a királyi törvényszékekhez forduljanak, vállalva a magyar nyelvű pereskedés terhét. Mindez a polgári jogrendszer társadalmi integrációt erősítő szerepét támasztja alá, amelynek már - mint láttuk - a századvég nacionalista politikusai is tudatában voltak. Tekintettel a dolog jelentőségére, a továbbiakban egy hosszabb exkurzus erejéig, még régebbre visszanyúlva, egy különleges etnikai-vallási közösség, a zsidóság vonatkozásában fogjuk megnézni, mit jelenthetett a gyakorlatban, milyen nehézségeket vetett fel és milyen következményekkel járt a „tradicionális” (felekezeti) technikákról a szekularizált (állami) házassági jog használatára való áttérés. 221 221 FŐRENDIHÁZI NAPLÓ 1892. III. kötet 141-142. (XLVIII. országos ülés 1894. május 7-én.) 133
