Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

1880-as évek derekán valóban fordult a kocka, s nemsokára a kötelező polgári házasság és válás behozatala került terítékre. Ezzel kapcsolatban, a házassági törvény elfogadásáig vezető folyamatot politika- és jogtörténeti nézőpontból elemző történészek-jogtörténészek szinte egyöntetűen a magyar Kulturkampf je\entöségét, az elmaradott házasságjogi viszonyok, az egyházi befolyás leküzdését, illetőleg a liberális politikai erők társadalmi haladást szolgáló intézkedéseit, jogi modernizációs teljesítményét emelik ki.217 Vitathatatlan, hogy ezek mind-mind releváns felvetések, hiszen a házassági törvény születésében az állam és a katolikus egyház viszonyának megromlása, a felekezeti szisztéma zavarai egyaránt fontos szerepet játszottak. Magunk azonban inkább azt hangsúlyoznánk, hogy mindkét mozzanat (az egyházi befolyás visszaszorítása, és a jogi modernizáció) mögött a nemzetteremtés programjának megvalósítása húzódott meg. Véleményünk szerint ezzel magyarázható, hogy miközben az Osztrák-Magyar Monarchia Lajtán túli tartományaiban - ahol hasonló etatista-nacionalista törekvések nem játszottak szerepet - az 1811 -es osztrák polgári törvénykönyv házasságjogi fejezetének reformját célzó törekvések fél évszázadon keresztül rendre megfeneklettek, addig Magyarországon, az eltérő történeti előzmények és jogi tradíciók ellenére, néhány év leforgása alatt végbement az egységes, minden állampolgárt felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül kötelező házassági jog megalkotása.

Az 1893 novemberében beterjesztett házassági törvényjavaslat általános indoklása „újabb állami fejlődésünk” „nagy postulatumát”, az egységes házassági jog létrehozását szoros kapcsolatba hozta a magyar nemzet egybekovácsolásának szükségességével. Érdemes a szövegből hosszabban idézni: „Törvényhozásunknak az a törekvése, hogy a magyar állam szervezetét erősítse, egységét intézmények által biztosítsa, a politikai nemzet egységét az életben kétségbevonhatatlanul érvényre juttassa, csak úgy valósítható meg, ha magának az állami életnek alapja, a család, illetőleg a házasság egységes állami jognak van alávetve. - E tömagyar honos külföldön kötött polgári házasságának érvénye Magyarországon. Jogtudományi Közlöny 1892. június 3-i (23.) szám 180-183. p.

217 Átfogóan: CSÁKY, Moritz: Der Kulturkampf in Ungarn. Die kirchenpolitische Gesetzgebung der Jahre 1894/95. Graz-Wien-Köln, 1967. Kifejezetten a házassági törvényre: RÁCZ, 1972. 31-35. p.; DEGRÉ, 1983. 39^12. p.; HERGER, 2006: 73-112. p.; SALACZ Gábor: A magyar kultúrharc története 1890-1895. Bées, 1938.-A magyar házassági jog kodifikációjának mozgatórugóival kapcsolatban hasonló véleményt fogalmaz meg: LOUTFI Anna: Patriarchal Legalist Utopia in Late Nineteenth Century Hungary. A Discussion of Process of „National Selection” at Work in the 1877 Law on Guardianship. KSH NKI Történeti Demográfiai Évkönyve. Budapest, 2004. 5-22. p.; LOUTFI Anna: A magyar családjog és a nemi hierarchiáért folytatott harc 1848-1913. Eszmélet 74. (2007 nyár) 59-80. p.

131