Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

got a zsidó vallású Kurländer Lajossal, amelynek felbontása végett 1879 szept­emberében nyújtott be keresetet a Budapesti Királyi Törvényszéken. Mivel csakis azt a házasságot lehetett felbontani, amely érvényesen jött létre, a bíróságnak egyszerre kellett az érvényesség és a felbonthatóság kérdésében állást foglalnia. A törvényszék a rákövetkező év elején, noha a házasságvédő az egyházi közeg közreműködése nélkül kötött zsidó-keresztény vegyes házasságot érvénytelennek tartotta, kimondta a válást, hivatkozva arra, hogy a frigy az amerikai törvények­nek megfelelően, tehát érvényesen köttetett. Ettől eltérően határozott viszont a Budapesti Királyi ítélőtábla, amely 1880 nyarán azért utasította el a keresetet, mert „törvényeink szerint a házasság jogérvényesen csupán egyházi szertartás út­ján lévén megköthető, a polgári házasság intézményét törvényeink nem ismerik”, illetve a keresztény és a más vallást követők közötti házasság semmis. A Kúria azonban 1880 őszén a törvényszék ítéletét hagyta helyben, vagyis elismerte a New York-i házasság érvényességét, s egyben felbontotta a házassági köteléket.212 Az említett fővárosi válópert hamarosan követte egy másik, amely Berlinben, zsidó vallású felek által kötött polgári házasság érvénytelenítését, illetve felbontá­sát tárgyazta. 1880 tavaszán Gelb Mór még a frigy érvénytelenítéséért perelt, 1882 márciusában azonban már - a kereset módosítása vélhetően a Lasky-Kurländer válóper kimenetelének ismeretében történt - a házassági kötelék felbontását kér­te Rosenberg Terézzel szemben. A kérelemben az elsőfokú bíróság először nem talált kivetnivalót, s bontó ítéletet hozott, de az ítélőtábla az ősszel elutasította azt, mondván, hogy polgári házasságot érintő per nem tartozhat magyar bíróság hatáskörébe. A Kúria mindkét bíróság ítéletét megsemmisítette, s a törvényszék illetékességét megállapítva a házasság érvényességének kivizsgálására, illetőleg a köteléki kérdés eldöntésére utasította a Budapesti Királyi Törvényszéket. A fő­városi bíróság zavarát mutatja, hogy az ügy előadója által már megfogalmazott bontó ítéletet a bírói tanács először szótöbbséggel elvetette, s magát az ügyben illetéktelennek nyilvánította; utóbb pedig - miután másodfokon a kúriai végzés teljesítésére szorították -, az újabb bontó ítélet-tervezetet leszavazva a házasság magyarországi alaki kellékeinek nem megfelelő polgári kötést érvénytelennek mondta ki. Ezúttal azonban a Budapesti Királyi ítélőtábla volt az, amely elismerte a német törvényeknek megfelelően kötött polgári házasság fennállását, egyúttal 212 BFL VII.2.C. 1879. V. 76. A hiányosan fennmaradt ítéleti sorozatot is kiegészítő jogi kommentá­rok: Jogtudományi Közlöny 1880. október 22-i (43.) szám 296. p.; SZENTKERESZTY Ferenc: Egy nemzetközi házassági eset. Jogtudományi Közlöny 1881. január 1-i (1.) szám 6. p., 1881. január 7-i (2.) szám 14. p.; január 21-i (4.) szám, 36-37. p.; január 28-i (5.) szám, 42-44. p. 129

Next

/
Thumbnails
Contents