Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

házasságjogi rendszernek a polgári társadalom szempontjából legneuralgikusabb pontjára tapintott rá, érdemes ennél hosszabban elidőzni.

Civilizált jogrend keretei között tarthatatlannak számított, hogy teljes jogú, a törvény előtt egyenlő állampolgárok pusztán felekezeti akadályok miatt ne legyenek képesek egymással házasságot kötni vagy egymástól elválni, illetőleg a magyar bíróságok ne tudjanak efféle vitás ügyekben eljárni, s emiatt tartós jogbizonytalanság uralkodjon. Ez valamennyi recipiálatlan, illetőleg Magyarországon ismeretlen felekezet tagjait érintette,210 de a dolog az esetek túlnyomó többségében természetesen zsidó és keresztény felek által kötött polgári házasságokról szólt. A 19. század második felében több százra becsülhető az olyan magyar állampolgárok száma, akik külföldön kötöttek egymással (elsősorban Ausztriában, de gyakorta Romániában is) polgári házasságot a magyarországi felekezeti tiltó akadályokat kiküszöbölendő. Ugyancsak sokan lehettek a „prozeliták”, vagyis a külföldön hasonló okból zsidó hitre tért keresztények is, miután itthon a törvényesen be nem vett felekezetre való áttérés tilos volt.211 Az efféle illegális frigyeket a mindennapokban nem üldözték, s a felek többnyire zavartalanul élhettek házas életet, de a problémát, ha jogi síkon is jelentkezett, nem lehetett többé a szőnyeg alá söpörni.

Az első polgári házasság az 1870-es évek végén került a magyar bíróságok elé. Az evangélikus Lasky Corlinda korábban New Yorkban kötött civil házassá210 Budapesten anglikán és metodista válóperekre is van példa. Wallbach Mária c. Charles Parker- Ward: BFL IV.1343.Í. Pesti Visszaállított Városi Törvényszék válóperei 1867. V. 13. Schuller Paulina c. John Davis: BFL VII.2.C. 1881. V. 119. 1895-ben a metodista Roeper Klára úgy tudott elválni magyar férjétől, Schopf Kálmán főhadnagytól, hogy unitárius vallásra tért: Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára (a továbbiakban: EUEGyLt) Főpapi Törvényszék jegyzőkönyvei (a továbbiakban: FT jkv.) 144/1895. A betérés 1892. április 25-én: Budapesti Unitárius Egyházközség (a továbbiakban: BUE), betérési anyakönyvek 50/1892.

211 1870-1895 között 413 magyarországi születésű személy kötött Bécsben polgári szükség-házasságot. WStLA 1.10.1. Altmatriken, Zivilmatrik B3. Eheregister 1870-1919. Az „osztrák házasságokról”: KONRAD Miklós: Zsidóságon innen és túl. Zsidók vallásváltása Magyarországon a reformkortól az első világháborúig. Budapest, 2014. 188-189. p. Romániát említi: RJÉSŐ ENSEL Sándor: Nem keresztény hitre való áttérés Magyarországon és Ausztriában. A Jog 1889. szeptember 15-i (37.) szám 315. p. - Volt példa korábbi válás és polgári házasság egyházi megáldatására is. Egy Svájcban 1868 előtt elvált római katolikus nő, Ziska Józsefné albesti Kaan Matild, aki aztán Genfben gróf Csáky Tivadarral kötött polgári házasságot, 1869-ben unitárius hitre tért, majd 1872-ben - miután az erdélyi unitárius bíróságon elismertette második házassága érvényességét - unitárius lelkész által is megáldatta a frigyet. EUEGyLt FT jkv. 23-24/1872. A betérés: BUE bet. akv. 1869. július 6-i bejegyzés. A házasság 1872. március 24-én: BUE ház. akv. 3/1872. A férj egyébként közeli rokona volt az elkeresztelési rendelet kapcsán elhíresült későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszternek, gróf Csáky Albinnak.

128