Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
vegyes házassági válóperek szabályozása viszont, a vallásváltás megkönnyítésével együtt, kisebbfajta forradalmat idézett elő. Az áttérések vonatkozásában a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868. évi Lili. törvénycikk nemcsak az 1844: III. te. előírásait terjesztette ki valamennyi bevett keresztény felekezet tagjaira, de világosan kimondta azt is, hogy „Az áttértnek áttérése utáni minden cselekvényei azon egyház tanai szerint ítélendők meg, melybe áttért, s az általa elhagyott egyház elvei reá nézve semmiben sem kötelezők.”206 Ettől fogva minden 18 évnél idősebb keresztény állampolgár szabadon választhatta meg felekezetét, s - például protestánsként - korlátozás nélkül, bármikor folyamodhatott házassági köteléke felbontásáért. Az 1840-es években kibontakozó, s az 1860-as években felelevenedő gyakorlatnak megfelelően a válni kívánó katolikus házastársaknak még együtt kellett működniük, hiszen mindkét félnek el kellett hagynia a katolikus egyházat ahhoz, hogy a világi törvényszék előtt bontóper indulhasson; 1868 után kooperációra e tekintetben már nem volt szükség, mert a vegyes vagy vegyessé vált házasságokban élő protestáns férjek és feleségek párjuk beleegyezésétől vagy ellenzésétől függetlenül, saját bírói fórumukon kérhették a házasság felbontását. Az új törvények nyomán az egyik felekezetről a másikra való áttérés azért, hogy a házasság felbonthatóvá vagy egyszerűen csak könnyebbé váljon, esetleg azért, hogy a magát megmakacsoló fél a válni kívánó házastárs dolgát megnehezítse, a következő negyedszázad magyarországi válásainak egyik legfontosabb sajátossága lett. Ez a megoldás, illetőleg a „féloldalas” válások magyarországi gyakorlata tudomásunk szerint egyedülállónak számít a válások történetében. Etatizmus, nacionalizmus, jogi reform A felekezeti rendszer fenntartása politikailag, az állam és az egyházak viszonyának szabályozását, a születő magyar nemzetállam stabilizálását szem előtt tartva bizonyára megfelelő kompromisszumnak tűnt, de a házassági ügyek külön, felekezeti tömbönkénti kezelése egyre kevésbé illeszkedett a megváltozott társadalmi környezethez. A vegyes házasságok, illetve a különböző egyházakhoz 206 1868. évi Lili. törvénycikk a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 506-507. p. Megjegyzendő, hogy az 1868. évi XLIII. törvénycikk „Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról” 15. §-a az 1844: III. te. hatályát az erdélyi bevett vallásokra nézve is kiterjesztette: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 489. p. 125
