Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

tartozó hívők mobilitásának, érintkezéseinek növekedésével megsokasodtak azok a problémák, amelyek korábban csupán egyes jogi határesetekben kifejezésre jutva feszegették a fennálló kereteket. A jogász szakma professzionalizációjával, az információáramlás felgyorsulásával hatékonyabbá, egyúttal gyakoribbá vált a házassági jog falán tátongó rések, kiskapuk kihasználása. A házassági jogok sokfélesége, a világi és egyházi bíróságok különböző összetétele és gyakorlata, a különféle illetékességi szabályok, a birósági ítéletek joghatályának eltérő értelmezése számos visszásságot eredményezett és visszaélésre adott módot. Vallásváltással nemcsak a házasság felbontását lehetett elérni, hanem egyik jogterületről a másikra vándorolva az élelmesebb (és tehetősebb) felek megkerülhették a körülményesebben eljáró házassági bíróságokat, kijátszhatták válástól ódzkodó házastársukat. A válás fogalma és érvényessége a felekezeti megítélés függvényében alakult: amint a katolikus plébánosok nem eskettek meg híveikkel elvált protestánsokat, úgy protestáns lelkészek kezdetben több, csupán ágytól-asztaltól elválasztott katolikus újraházasodásánál működtek közre - saját hitelveiknek megfelelően, tehát törvényesen.207 A megtűrt, vagy csak elismert felekezetekhez tartozó házasokat viszont komoly joghátrány sújtotta. A soron következő fejezetben, a zsidó válások kapcsán még részletesen ki fogunk térni azokra az anomáliákra, amelyeket a zsidó vallástörvény és az állami bíróságok eltérő gyakorlata eredményezett.

A magyar házasságjogi viszonyok Ausztriából nézve, ahol 1868-ban a katolikus házassági törvényt ismét az osztrák polgári törvénykönyv váltotta fel, s a

207 A házassági törvényjavaslat indoklása hosszan sorolja a házassági jog terén előforduló kaotikus állapotokat és a különböző visszaéléseket: KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1892. XV. kötet 44-71. p. - Ide tartoztak többek között a bontóper lefolytatása nélküli protestáns újraházasodások is. Az eredetileg katolikus, majd evangélikus hitre térve új házasságot kötő König Péter újvidéki rézöntőmester nagy port felverő ügye kapcsán, akinek korábbi házassága nem lett felbontva (a szentszék a férfit csak ágytól-asztaltól választotta el): TÖRÖK József: Ad dies vitae. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 1872. október 5-i (40.) szám, 1255-1257. p.; SZTEHLO Kornél: Az ágy és asztaltóli elválasztás jogi hatálya protestáns egyházjogi szempontból. Jogtudományi Közlöny 1872. december 24-i (52.) szám, 379-381. p. Ausztriában számos hasonló esetre derült fény. Anton Plank biztosítótársasági hivatalnok Nagyenyeden kötött házasságát Bécsben 1875-ben érvénytelenítették: Die Presse 1875. október 20-i (28.) szám (Beilage zu Nr. 291), 9. p. FUCHS, Wilhelm: Das Ehehindemiss des bestehenden Ehebandes nach österreichischem Rechte und seine Umgehung, Wien, 1879. 52. p. Hasonló sorsra jutott egy 1874-ben kötött pozsonyi házasság: Juristische Blätter 1877. június 17-i (24.) szám, 315- 317. p. A nagykanizsai lelkész által engedélyezett grazi újraházasodás: FUCHS, Wilhelm: Die sogenannten Siebenbürgischen Ehen und andere Arten der Wiederverehelichung geschiedener österreichischer Katholiken. Wien, 1889. 140. p.

126