Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

polgári [...] törvényszékekhez utasittatnak.”204 Ez azt jelentette, hogy az egyházi bíróságok a válóperekben a jövőben kizárólag a házassági kötelékhez szorosan kapcsolódó kérdésekben hozhattak határozatot, a házassági vagyonjog és a gyermekelhelyezés elbírálása, a gyermekek sorsának rendezése a világi törvényszékek hatáskörébe került.

Ami a zsidó válások problémáját illeti, erről hamarosan bővebben lesz szó, ezért itt csak a legfontosabb fejleményeket vázoljuk. Az osztrák polgári törvénykönyv bevezetésével a zsidóság házassági perei, amelyek Magyarországon korábban az autonóm hitközségek kebelén belül nyertek elintézést, a császári-királyi törvényszékek elé kerültek. A rendi alkotmány és a bírósági szervezet 1861-es helyreállításával viszont joghézag keletkezett, amit ideiglenesen a Magyar Kancellária próbált meg áthidalni azzal, hogy egy 1863. november 2-án kiadott rendelet keretében, többé-kevésbé az osztrák polgári törvénykönyvnek megfelelően rögzítette a zsidó házasságok kötésének és bontásának szabályait.205 Jellemző, hogy az 1868-as magyar országgyűlés során fel sem merült a zsidó házassági ügyek „civilizálásának” kérdése. Éppen ellenkezőleg, a képviselő- és a főrendiház tagjai közül többen izraelita felekezeti bíróságok létesítését is támogatták volna. Különös, de csupán a protestáns képviselők és főrendek érdektelenségén múlott, hogy a nem recipiált vallásfelekezet nem szervezhetett magának saját házassági bíróságot. Mindenesetre az izraeliták házassági perei 1868 után is a világi bíróságok hatáskörében maradtak.

Összességében véve az 1868-as magyar országgyűlés törvényhozásának mérlege liberális nézőpontból, ami a házassági jog területét illeti, meglehetősen szerény volt. A vegyes házassági válóperek rendezését leszámítva lényegében megőrződött a status quo. A polgári perrendtartás a kialakult joggyakorlatot szentesítette (gyermekek, vagyonjog), illetve hallgatólagosan átmenetinek szánt korábbi intézkedések (kancelláriai rendelet) hatályát hosszabbította meg. Nem történt meg a házassági jog szekularizációja, fennmaradtak a korábban is működő egyházi bíróságok. A civil bíróságok ugyanúgy csak a protestáns és a zsidó válópereket tárgyalhatták, mint annakelőtte. Nem a törvényhozókon múlott, hogy a

204 1868: LIV. te. 22. §. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 511. p. Az egyházi bíróságok hatáskörének szűkítése nem 1868-ban merült fel először, hanem még az osztrák legfelsőbb törvényszék korábbi döntvényeire vezethető vissza: vö. Törvényszéki Csarnok 1860. január 20-i (6.) szám 23-24. p.; 1860. március 6-i, 9-i, 13-i (19-21.) szám 74-75., 78-79., 82-83. p.; 1860. május 4-i, 8-i, 11-i (35-37.) szám 139-140., 143-144., 146-147. p.; 1860. május 15-i (38.) szám 150. p.

205 MNLOLD.189. Magyar Királyi Udvari Kancellária. Általános iratok 15940/1863. A rendeletet közli: SZTEHLO, 1890: 273-279. p.

124