Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
gatólagos egyetértés uralkodott a felekezeti rendszer fenntartása körül. A vegyes házassági válóperek gordiuszi csomóját végül báró Radvánszky Antal Zólyom megyei főispán javaslata vágta szét, aki - gyakorlatilag a korábban említetett 1811-es erdélyi törvényjavaslatnak megfelelően - az ilyen perek megkettőzését vetette fel: eszerint a bíróságok külön-külön eljárva, a vonatkozó hitelvek szerint, csak az adott felet kötelező ítéletet hozhatnak. Ezek után került gyors beterjesztésre, majd elfogadásra az 1868. évi XLVIII. törvénycikk, amely a vegyes házassági válópereket előbb az alperes, majd a felperes illetékes bírósága által rendelte jogerős ítélettel eldönteni.203 A kiegyezés alkalmával a házassági jog átfogó reformja tehát elmaradt. A civil jog térhódítása az 1860-as években mindössze két kapcsolódó, egyébiránt nagyon fontos, területet érintett, de ez sem köthető szorosan a magyar törvényhozás munkálataihoz: az egyik a házassági vagyoni ügyek és a házasságból származott gyerekek sorsának rendezése, a másik a zsidó válások világi bíróságok általi intézése. Az 1868-as polgári perrendtartás a korábban kifejlődött bírói gyakorlat nyomán kimondta, hogy „a házassági viszonyból származható peres kérdések, melyekre nézve eddig az egyházi törvényszékek ítéltek - jelesül a születés törvényességének kérdése, a perlekedő házastársak közt a gyermekek tartása és a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések iránti keresetek - az illető 203 A polgári perrendtartásról szóló törvénytervezet 22. §-a: FŐRENDIHÁZI IROMÁNYOK 1865—1868. II. kötet 163. p., 234. szám (CXVII. ülés, 491. jegyzőkönyvi pont). - A jogügyi bizottság jelentése: KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1865-1868. VI. kötet 82-83. p., 329. szám (CCXCIV. ülés 2622. jegyzőkönyvi pont). A központi bizottság jelentése: KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1865-1868. VI. kötet 98. p., 335. szám (CCXCVIII. ülés 2656. jegyzőkönyvi pont). - A képviselőházi vitában a radikális álláspontot Tisza Kálmán, Bobory Kálmán, Nyáry Pál felszólalása reprezentálta; a mérsékeltet Geduly Lajosé, Deák Ferencé, Szász Károlyé. A Ház végül 147:80 arányban vetette el a jogügyi bizottság javaslatát. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1865-1868. X. kötet 164—188. p., CCC. ülés (1868. október 21.) Az izraelita egyházi bíróságok létesítését célzó javaslat azért is érdekes, mert ellentétes azzal a későbbi értelmezéssel, hogy az emancipáció a felekezetet nem, csak a felekezethez tartozó egyéneket érintette. A protestáns egyházi bíróságok törvényen való említésének elhagyását Tisza Lajos indítványozta: FŐRENDIHÁZI NAPLÓ 1865-1868. 1. kötet 495-496. p„ CXX. ülés (1868. november 13.). Ezzel együtt elsikkadt az izraelita egyházi bíráskodás kérdése is. Elejtésével kapcsolatban csak Haynald Lajos érsek emelt kifogást: uo. 497. p. - A förendiházi vitában báró Prónay Gábor, majd báró Vay Lajos a felekezeti rendezés alternatívájaként említette a polgári házasság behozatalát: FŐRENDIHÁZI NAPLÓ 1865-1868. I. kötet 478. p„ CXIX. ülés (1868. november 12.). Radvánszky javaslata: FŐRENDIHÁZI NAPLÓ 1865-1868.1. kötet 476-478. p„ CXIX. ülés (1868. november 12.); 1868. évi XLVIII. törvénycikk a vegyes házassági válóperekről. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868: 500-501. p. 123