Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
valósult meg.200 Másrészt az adott politikai szituáció sem kedvezett az átfogó reformterveknek. Az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között nehezen kivívott magyar önállóság megszilárdítása szempontjából nem lett volna szerencsés egy korai Kulturkampf megindítása. Gondolhatunk itt Magyarország és Erdély uniójára, amelynek kapcsán az 1868. évi XLIII. törvénycikk 14. §-a, a Királyhágón túli aggodalmakat eloszlatandó kimondta: „Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallás-felekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlat s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait, s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak sértetlenül fentartatnak, hanem egyszersmind a görög- és örménykatholikus, és a keleti-görög szertartású egyházakra is kiterjesztetnek.”201 Az erdélyi egyházak önkormányzati szabadságától elválaszthatatlan volt a házassági bíráskodás joga. Ha viszont Erdélyben tovább működhettek az egyházi fórumok, hogyan lehetett volna ugyanazt megtagadni a Királyhágón innen? A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. törvénycikk 36. §-a ennek megfelelően elismerte azoknak a felekezeti bíróságoknak házassági perekben való illetékességét, amelyek a törvény életbe léptekor már „rendezve” voltak, vagyis fennálltak, illetve működtek.202 A polgári házasság és válás behozatala annak idején a legkézzelfoghatóbb formában a polgári perrendtartás országgyűlési vitája során, a bírói illetékesség elhatárolása kapcsán vetődött fel. A törvénytervezet a vegyes házassági válópereket a felekezeti viszonosságot illető reformkori követeléseket félretéve a szentszékek illetékességében hagyta volna. Az országgyűlés jogügyi bizottsága viszont megelégelte a dolgot, s az egyházi bíróságok polgárjogi téren való működésének felszámolását, a válóperek világi bíróságok elé utalását javasolta - amit viszont a törvényjavaslat eredeti szövegezése mellett kiálló központi bizottság nem támogatott. A különböző nézetek a képviselőházi vita során ütköztek. A radikális változtatás pártján állók az egyházi bíróságok megszüntetését és a polgári házasság behozatalát célzó törvényjavaslat azonnali beterjesztését szorgalmazták. A többség viszont a polgári házasság intézményét időelőttinek, s az eredeti törvényjavaslatot elfogadhatónak tartotta, igaz, csak a felekezeti egyenlőség elvének biztosítása, illetőleg a vegyes házassági perek kérdésének megnyugtató rendezése mellett. A főrendiházi vita során a polgári házasság kérdése már csak a vegyes házasságokat illető akadályok elhárítása kapcsán került terítékre, egyébiránt hall200 Vö. PÉTER, 1998. 360-363. p. 201 MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 489. p. 202 MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 513. p. 122
