Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

előkészítését megkönnyítette a már hivatkozott 1844: III. te., amely világosan szabályozta a katolikus-protestáns áttérés eladdig átláthatatlan, számtalan visszaélésre módot adó kivitelezését.195 „A josefinismus szelleme az ez ellen tiltakozó nemzetnek kebelébe belopódzott s a vegyes házasságok voltak az az akna, melyet aztán idővel okvetlenül felrobbant, ha a segély idején nem érkezik.” - figyelmeztetett (elkésve) a katolikus Kováts Gyula 1883-ban.196

A szóban forgó reformkori bírói gyakorlat mindazonáltal kezdemény volt csupán, jelentőségre is csak utólag, két évtizeddel később, az egymást követő politikai rendszerváltozások után tett szert. Ezt megelőzően viszont, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc leverése után, előbb a Habsburg Birodalom kormányzata előtt nyílott lehetőség az ausztriai házasságjogi rezsim magyarországi kiterjesztésére, amit az nem is hagyott kihasználatlanul. Sajátos módon azonban, miközben a polgári jogrend összbirodalmi egységesítése napirendre került, a jozefinizmus pozícióinak gyengülése, amelyet az újabb forradalmi hullám tetőzött be, oda vezetett, hogy az „önkényuralmi” korszakban a házassági jog területén a szekularizáció szempontjából határozott visszalépések történtek. Noha az 1852 végén publikált császári pátens 1853. május 1-től bevezette az osztrák polgári törvénykönyvet, a pátens III. cikkelye a házasságjogi fejezet előírásai alól máris kivette a római katolikusokat és az ortodoxokat, akiknek házassági ügyeiben továbbra is az illetékes felekezeti bíróságok, az egyházi jog szerint jártak el. így a kódex Magyarországon csupán a protestáns és a zsidó vallású házasokra vonatkoÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 7851/1834. Irodalomtörténeti adalék, hogy Surányi Miklós A trianoni páva c. művében főhőseit Petrovay Farkasról és feleségéről mintázta. - A bírói gyakorlat elterjedésére utal: SZTEHLO, 1890: 87. p. A vallásváltás válóperes taktikaként való alkalmazása már 1840-ben dokumentálható egy színész házaspár, Bartha János és Meszlényi Anna viszálya során. A férj ugyanis a Pesti Nemzeti Színház országos választmányához szó szerint a következő panaszt nyújtotta be: „vezessék vissza eltántorodott nőmet becstelenségéből, s azon bűnposványból, melyeben sülyedett azon szent hitünkkel és szertartásunkkal ellenkező reformált körből, hol veszedelmes csábítói szent hitünk megtagadására, s az ellenhit reformáta vallás felvételére unszolják. Emellett csábítója 14 ezer pengőforintokat ígér azon esetben, ha tőlem elváland, s a reformata vallás felvétele egyedüli kinézések tőlem való könnyebbi válhatás módja, s latrávali házassági egyesülés céljok és tervök, melyet hiteles adatokból bebizonyítani mindenkor képes vagyok.” Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban: OSZK) Színháztörténeti Tár Fond 4/151. Az esetet idézi: KISS Csilla: „Királynő vagy te a művészet országában”. A színésznői szerepkör változásai a 19. századi Magyarországon. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Budapest, 2007. 104. p.

195 MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 199. p.

196 KOVÁTS Gyula: A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint tekintettel törvényhozásunk feladatára. Budapest, 1883. 240. p.

120