Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

követően pedig reformátusról katolikus vallásra térő Sepsy Erzsébet válóperében szintén hasonló véleményt fogalmaztak meg. Az ügy pikantériája az volt, hogy Jakab évtizedekkel korábban, nem tudván felesége katolizálásáról, a Fejér megyei törvényszéken válópert kezdett, s miután a bíróság a nő távollétében felbontotta a köteléket, a férfi 1811-ben új házasságot kötött.186

1786 után külön problémát jelentett a világi bíróságok által hozott ítéletek joghatályának biztosítása. A katolikus egyház ugyanis nem vett tudomást a vármegyei és a városi törvényszékek bontó ítéleteiről, s ennek folytán nem volt hajlandó az elválasztott protestáns feleket katolikus partnerükkel összeadni.187 Noha a házassági pátens kifejezett formában rögzítette a törvényesen elvált férfiak és nők új házasságra léphetésének jogát, annak idején már II. József is kénytelen volt szembesülni a rendelet kivitelezhetetlenségével. 1789 elején az uralkodóig gyűrűzött két Gömör megyei elvált protestáns nő, Ziman Katalin és Spissak Mária ügye, akiknek katolikus vőlegényekkel való megesketését az illetékes plébánosok a házasság szentségére, illetve korábbi házasságuk fennállására hivatkozva megtagadták, s az emiatt beadott panaszt Andrássy Antal rozsnyói püspök elutasította. Miután nem ez volt az első eset, s a császár a kérdés kapcsán már az örökös tartományokban is a klérus masszív ellenállásába ütközött, nem vállalt fel újabb konfliktust, s bár a pátens rendelkezését nem vonta vissza, végrehajtásának felfüggesztésére utasította a központi és a tartományi kormányszerveket, így a Magyar Kancelláriát is.188 Jóllehet a döntés ideiglenes jellegű volt, az elkövetkező évtizedekben mégis hivatkozási alappá vált, amely Ausztriában 1814-ben a katolicizmus házassági akadályának rendeleti rögzítéséhez vezetett.189 Magyarorszá186 ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Staatsrat 4617/1837. Ennek kapcsán egyébként felmerült az a kérdés is, hogy mi a teendő, ha egy protestáns személy a törvényes elválasztás kimondása után tér katolikus hitre, s próbál meg újraházasodni: uo. 73/1839.

187 MÓRA Mihály: Az egri püspöknek adott két instrukció (1794-1795) és a sommás házassági köteléki per. Budapest, 1942. Ld. még: MÓRA Mihály: Esterházy Károly gróf egri püspök szerepe a sommás házassági köteléki per jogtörténetében. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv 1942-1943 (V. kötet). Budapest, 1943. 531-532. p.

188 MNL OL A.39. 4181/1789. Az ügyeket említi: uo. 13151/1794. A folyamatban lévő hasonló, alsó-ausztriai ügy kapcsán keletkezett akta, az uralkodó döntésével: ÖStA AVA Alter Kultus, Katolischer Kultus, IV. T. 10. Ehesachen in genere (Karton 9.) Ill ex April 1789. Az esetet összefoglalja: MÁLYUSZ, 1939: 503-505. p. A császár határozatát a Magyar Kancelláriával is közölték: MNL OL A.39. 5057/1789. A Kompilations-Hofkommission értelmezése szerint a válás utáni újraházasodás joga ezentúl csak akatolikus személyekkel való házasságkötésre terjedhetett ki: uo. 5182/1789.

189 Vö. ÖStAAVA Alter Kultus, Katolischer Kultus, IV. T. 10. Akatholiken (Karton 11.) 185 ex Aprili 1792.; 78 ex Januario 1803., ill. 74 ex Julio 1803.; 18 ex Augusto 1814.; ÖStA AVA Alter

116