Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
törvénycikk ezek megelőzése végett mondta ki, hogy „azon házasságokból, melyek már megkötésök idején vegyesek valának, úgy az olyanokból eredő perek is, melyek az egyik félnek az evangélikus vallásra való áttérése következtében váltak vegyesekké, mivel mind a két esetben valóságos szentségről van szó, a katholikusok szentszékei elé tartoznak.”184 A törvény azonban korántsem vette elejét a bonyodalmaknak, hiszen hallgatott - szándékosan, mivel az idézett passzus célja a protestáns, s nem a katolikus vallásszabadság határainak meghúzása volt - a vallásváltás egyéb kombinációiról. Ekként változatlanul a kánonjog dominanciája érvényesült az olyan házasságok vonatkozásában, amelyeket ugyan protestánsok kötöttek, de később az egyik fél áttérése folytán vegyessé váltak. Az 1830-as években több ilyen eset is megjárta Bécset. Az egyikben a református Kurimai Istvánnak a kassai szentszéken kellett válópert kezdenie eredetileg református, de katolikus hitre tért felesége, Akab Katalin ellen. A szentszék természetesen nyomban elutasította a házassági kötelék felbontására irányzott keresetet, mondván, hogy a felhozott indokokból csak ágytól-asztaltól való elválasztás engedélyezhető. Kurimai erre panaszt tett, vitatva, hogy az ügy a szentszék elé tartozna. A kormányszervek az Abaúj vármegyétől az udvari kancelláriáig jutó kérvény kapcsán a férfit a fennálló törvények betartására, vagyis a szentszéki végzés elfogadására intették, hivatkozva arra, hogy az ellenkező értelmű józsefi rendelet, amely a házasságkötés utáni vallásváltoztatások figyelmen kívül hagyását írta elő, Magyarországon nincs érvényben.185 A hatóságok egy másik esetben, a református férjét, Jakab Gergelyt elhagyó, azt mert miután egy kunhegyest református házaspár, Jakab Mihály és Pap Sára egyaránt katalizált, majd a nő visszatért a kálvinista hitre, és válópert indított, a Kancellária 1787 őszén felbonthatatlannak tartotta a házassági köteléket: MNL ÓLA.39. 14501/1787. A vegyes házassági válóperek kezelése ügyében még 1788-ban is folyt a kormányzati szervek közötti egyeztetés: uo. 2942/1788., 3210/1788., 7595/1788. ÖStA AVA Alter Kultus, Katolischer Kultus, IV. T. 10. Ehesachen in genere (Karton 9.) 356 ex Juny 1788. 184 MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1740-1835. 178-179. p. 185 MNL OL A.39. 1107/1835. II. József hivatkozott rendelete egy marosvásárhelyi református nő katolizálásának figyelmen kívül hagyására, a református férj által indított házassági bontóper kapcsán, 1787 nyarán általános érvénnyel született: uo. 8063/1787. A rendeletet egy évvel később Ausztriában is kihirdették: ÖStA AVA Alter Kultus, Evangelischer Kultus, Ehen in genere (Karton 7.) 124/1787. - Egy 1820-ban a Magyar Kancelláriára jutó Tolna megyei református válóperes ügyben, amelyet Pongrácz Erzsébet indított időközben római katolikus vallásra tért férje, Lakatos István ellen, utalnak egy húsz évvel korábbi Pest megyei esetre: eszerint Fekete András és Karminát Zsuzsanna válóperében illetékességi vita támadt a vármegyei törvényszék és a szentszék között, miután a férfi katolikus vallásra tért, amelynek végén, 1803-ban elrendelték a válóper szentszék elé utalását. MNL OL A.39. 15618/1920. 115
