Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

arról, hogy szigorú törvénykezéssel és hajthatatlan bíráskodással gátat lehet vetni a válóperek szaporodásának, s hogy megszilárdíthatók a társadalom talpkövének tekintett házasságok, megvédhetők a családok. Az ezt illető optimizmus azonban a 20. század során, ahogy a publikált statisztikák időről-időre bizonyítékát adták a válási ráták növekedésének, mindinkább fogyatkozott. A bevezetőben már említettük Max Rheinstein megállapítását, miszerint a jog nem, vagy alig befolyásolja a válási számok alakulását.164 A német-amerikai jogszociológus megkülönböztette egymástól a törvények betűjét, a „papírosjogot” (law of the books), és a ténylegesen érvényesülő, a társadalmi nyomásnak engedő jogot (law in action). Az európai kontinensen kollégája, Jean Carbonnier a jog „eltávolítását”, illetve a változó társadalmi igényekre érzékeny jogi szabályozást meghirdetve készítette elő a francia házassági jog 1975-ös reformját. A nyugati társadalmak, ahogy az állam kivonult erről a területről, s a kezdeményezést a politikusoktól és jogászoktól a társadalomtudományok képviselői vették át, a válások megfékezése helyett egyre inkább a következmények kezelésére rendezkedtek be.165

Miközben tehát ajánlatos szem előtt tartani a jelenkori és a korabeli házassági jog súlya, szerepe közötti különbségeket, ama átalakulás kezdeteit is meg kell vizsgálni, amely idáig, az „igény szerinti válásig” vezetett. Ezt a folyamatot a válás jogának liberalizálásaként szokás leírni, de valójában - különösen a 19. században - sokkal többről volt szó. Kezdhetjük azzal, hogy nem egyszerűen a válás liberalizálása, hanem sokáig a szakításig jutó házassági konfliktusok legális kezelésének formája volt a kérdés, aminek eldöntése Európában helyenként az új évezred fordulójáig húzódott (Írországban csak 1996-tól, Máltán 2011-től lehet elválni). Az első világháborúig terjedő korszakban, egész Európában élénk viták folytak a törvényhozásban és a korabeli sajtóban a válás behozataláról, illetve a válás anyagi és alaki jogának reformjához kapcsolódóan.166 Az 1890-es évek előtt

164 RHEINSTEIN, 1972. 51. p. A megkülönböztetés a neves amerikai jogásztól ered: POUND, Roscoe: Law in Books and Law in Action. American Law Review 44 (1910). 12-36. p. Rheinstein a tételt az 1950-es évektől alkalmazta a házassági jog területére: vö. RHEINSTEIN, Max: Trends in Marriage and Divorce Law of Western Countries. Law and Contemporary Problems 1953 Winter 3-19. p.

165 LAMBERT-COLEMAN, 2009: 154-155. p. A válások elterjedésében a társadalmi mozgásokat tartja meghatározónak, illetőleg szintén a jog másodlagosságát hangsúlyozza: ANTOKOLSKAIA, Maria V.: Development of Family Law in Western and Eastern Europe: Common Origins, Common Driving Forces, Common Tendencies. Journal of Family History 2003/1.52-69. p.

166 PHILLIPS, 1989: 411-435. p.; PHILLIPS, 2004: 170-185. p.

104