Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
magukon, s meggyőzve vagy kényszerítve az ellenlábas házastársat. Ellenkező esetben a kérdés bírósági tárgyalása lassította az eljárást, és ha azután sem született megegyezés, a gyerekek sorsa a kiszámíthatatlan bírói ítélettől vagy árvaszéki végzéstől függött. A szükséges jogi információkhoz könnyebben hozzájutó, ügyvédi segítséget hamarabb igénybe vevő iskolázottabb házastársak ezt az akadályt mindenesetre könnyebben vették, mint jogi ismeretekkel, illetőleg tanácsokkal kevésbé ellátott sorstársaik. A felek szándékainak jogi artikulálásán túlmenően természetesen számításba kell venni a pereskedők eltérő, a gyermekekről való gondoskodás képességét meghatározó anyagi lehetőségeit is. Ámbár kizárólag válóperek alapján nehéz megalapozott következtetéseket levonni (nem ismerjük a bírói ítélet nélkül szétmenő házasok viselkedését), mégis feltételezhető, hogy a gyermeket nevelő szegény felek, különösen a feleségek, alaposabban meggondolták, s inkább elvetették a válás lehetőségét, mint a tehetősebb házaspárok. A házassági kötelék felbontása, ahogy a házas életközösség felbomlása, súlyos következményekkel járt: egy elsietett lépés nem egyszerűen a gyermek jólétét, hanem életét tette kockára. A középosztálybeli házasok viszont nem csak jogi értelemben gondoskodhattak könnyebben utódaikról, hanem valóban jobb életkörülményeket tudtak biztosítani számukra. Válásukat azzal racionalizálhatták, hogy az elviselhetetlen házassághoz képest a közös gyermekek zavartalan fejlődését külön-külön megfelelő módon biztosíthatják.162 Végül pedig számításba kell venni azt is, hogy utóbbiaknak elmérgesedő házas konfliktusuk nyomán, ha gyermekük született, a közös vagyon sorsa mellett annak átörökítése felett is határozniuk kellett, ami nagyobb arányban mozdíthatta őket a törvényes megoldást nyújtó válóper megindítása irányába, mint a szintén gyermekes, de vagyontalan házasokat. Amint azt az egyértelműen „igazolható” rizikófaktor, a gyermektelenség kapcsán is láthattuk: a válóperes iratokból nyert információkat nem lehet minden további nélkül „társadalmi ténnyé” transzformálni. Meglehet, hogy a gyermektelenséget számos esetben meddőség, a szexuális élet zavarai, esetleg a boldogtalanság, az elhibázott kötelék átérzett törékenysége okozta, ilyen értelmű generalizálást azonban nem engedhetünk meg magunknak. Amellett, hogy alternatív magyarázatokat is felvetettünk és biztosan fel lehetne még vetni, ezúttal azt hangsúlyoznánk, hogy - mint más „determinánsoknál” - ebben az esetben 162 Azzal együtt, hogy a házassági konfliktusok gyermekekre gyakorolt káros hatása igazából csak a két világháború között vált a válás körüli tudományos diskurzus részévé. Például: CSORNA Kálmán: A felbontott házasságból született gyermekek sorsa és védelme. Városi Szemle 193 S/1. 118. p. 100
