Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 9. Kiugróan magas arányú elitcserék a fővárosi hatalmi elitben

alapszervi titkárok 54%-a az MDP-ben is titkár, a kerületi pártbizottságok osztályvezetőinek közel a fele az MDP-ben is funkcionárius volt.436

Hasonló eredményre jutott az 1957 és 1962 közötti (országos?) hatásköri listában szereplő káderek vizsgálatakor Huszár László is. Mivel „1962-ben a vizsgált populáció kevesebb mint 1%-a volt harminc évnélfiatalabb (1956-ban 6%. A teljes populáció 5%-a került 1956 után első pozíciójába), 61%-a negyven, 22%-a 50 és 5%-a hatvan év feletti [...] az átlagos káder a vizsgált időszakban negyven körül járt. [...] Ez egybevág [...] eredményeinkkel, miszerint a kádári gárda kevéssé állt új arcokból. [...] Azt is állíthatjuk, hogy a konszolidálódó Kádárrendszer sem kereste az új erőket, inkább a meglévők átcsoportosításával élt. ”437

A budapesti hatalmi elitben az 1956-ban pozícióban lévő vagy pozícióba kerülő 41 személy közül csupán egy nem dolgozott az elitbe lépés előtt is a budapesti apparátusban, illetve a Budapesti Pártbizottság vagy egy országos pártszerv hatáskörében. Ez tehát azt jelenti, hogy a budapesti pártelitben még az országos vagy a budapesti átlagnál is jobban építettek az MDP-időszakból ismert káderekre. Voltak közöttük olyanok is, akik egy bizonyos időszakában kárvallottjai voltak ugyan a Rákosi-rendszemek, azonban az új rendszer felállásakor már vezető vagy középvezető beosztásban voltak, azonban egyikük sem a budapesti apparátusból, hanem valamely nagyvállalattól lépett be az elitbe. Az 1957-ben érkezettekre lényegében ugyanezek a megállapítások igazak.

Az új hatalom első két évében a budapesti pártelitből távozó438 1 6 személy 57%-a származását tekintve munkás, 25%-a paraszt volt, rajtuk kívül egy-egy nagybérlő, gazdálkodó és értelmiségi volt. A gyakori pozícióváltás miatt helyükre 1956-1957-ben 37 munkás (79%), hat paraszt (13%), egy-egy nagybérlő és gazdálkodó, illetve két értelmiségi érkezett. Ez azonban nagyon érdekesen úgy oszlott meg, hogy a paraszti, nagybérlő és gazdálkodó felmenőkkel rendelkező elittagok 1956-ban érkeztek, és az 1956-ban érkezettek 72%-a (23) volt munkásszármazású, az 1957-ben belépőknek pedig a 93%-a (14). Úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy az 1956-ban érkezettek közül az 1957-ben is az elitben maradók legalább 94%-a (29) munkás- vagy paraszti származású volt, így megállapítható, hogy közvetlenül a forradalom leverését követő évben kevésbé érvényesítették a származási kategóriákat, erre inkább a konszolidáció időszakában került sor. Összehasonlítva az országos átlaggal, a fővárosi hatalmi elitben nagyobb arány436 MNL OL 288.21.1958. 2. őe.

437 Huszár L„ 1999. 148., 152. p.

438 A kiugróan magas arányú elitcseréknél indokoltnak tartom, hogy a belépésekkel egyszerre tárgyaljam a kilépéseket is. A származásra nézve a 48 érkezettből 47-re van adatom.

153