Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 9. Kiugróan magas arányú elitcserék a fővárosi hatalmi elitben
ban képviseltette magát a munkásság, és a belépő munkás-paraszt származásúak aránya is magasabb volt az országos hatásköri listákon szereplő kádereknél.439 Első szakképzettség szerint a távozók 96%-a (15) volt munkás, egy diplomás, a belépők közül a jóval nagyobb szám (46) miatt a munkások aránya eltolódott 98%-ra! Itt is hasonló tendenciát figyelhetünk meg, mint a származásnál: az eredetileg nem munkás foglalkozású személy 1956-ban érkezett, 1957-ben csak munkás foglalkozásúak (15) léptek a fővárosi hatalmi elitbe, 1957 után az ebben az időszakban belépettek között a diplomások száma változatlan maradt. Az 1956-1957-ben belépők közül az 1958-ban is az elitben maradó 32 pozícióban a munkások aránya 100%-os volt, azaz ebben az időszakban csak az eredeti szakmájukat tekintve munkások maradtak 1957 után is a budapesti hatalmi elitben! 1956-1957-ben belépéskori foglakozás szerint a távozók 87%-a volt munkás (14), 13%-a tanár (2), helyettük 44 munkás (92%), 2-2 tanár és jogász érkezett. Itt azt tapasztaljuk, hogy az újonnan belépő diplomások közül a jogászokon kivül mindenki 1956-ban került a helyi elitbe, a jogászok közül mindkét évben érkezett egy-egy fő. A munkások közül pedig az 1957. évben arányosan többen léptek be az elitbe, mint 1956-ban, hiszen 1957-ben a 14 munkás (93%) mellett csak egy diplomás (jogász) érkezését mérhetjük. A korábbi tapasztalatoknak megfelelően e két évben érkezettekből a 30 munkás (94%) mellett csupán 2 jogász (6%) maradt 1958-ban is a budapesti elitpozíciókban. A rend biztosítása a rendőrségi pártbizottságon Az elsősorban az „orosz szuronyokra” és a karhatalomra támaszkodó új hatalom számára létkérdés volt, hogy a rendőri állományban, és elsősorban annak vezetői között a hozzá hű személyeket lássa. Nem volt könnyű dolguk, hiszen — egy korabeli elemzés szerint — ,,[a]z ellenforradalom a rendőrségen belül a Budapesti Főkapitányságon okozta a legnagyobb pusztítást. A főkapitányságok vezetőinek egy széthullt, demoralizálódott, politikailag megzavarodott állománnyal kellett munkáját megkezdeni. ”440 Ahogy Molnár Ernő, a III. Kerületi IIB elnöke a kerületi ideiglenes intéző bizottsági elnökök és a kerületi rendőrkapitányok közös értekezletén is kifejtette, nehéz volt olyan személyeket találni, akik a forradalmi eseményekben nem kompromittálódtak: 439 Huszár László országos mérései szerint a munkás származást 47%-ban tüntették fel. A parasztok, agrárproletárok aránya 22%, az értelmiségieké 8% volt. Huszár L., 1999. 148. p. 440 BFLXXXV.l.d. 1. őe. 154
