Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 8. A fővárosi hatalmi elit belépéskori végzettsége
1965-ben Molnár Endre, a XIX. kerület első titkára volt. Az MKKE Pártbizottság első titkára, Selmeci Lajos eredeti foglalkozása villamoskalauz volt, és csak később vált közgazdásszá. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elitpozícióját 1982 és 1985 között töltötte be, és 1954-ben végzett az MKKE-n, sőt 1958-ban egyetemi doktori címet is szerzett, majd 1980-tól a közgazdaságtudomány kandidátusa lett. A mérnökökről valóban elmondható, hogy az 1978 és 1989 között belépett 29 fő a teljes korszakban érkezettek 73%-át tette ki. A legkiugróbb év 1985 volt (6 pozíció): Hajdú István (kerületi első titkár), Köteles Zoltán (titkár) villamosmérnök, Márta Ferenc (Bp. VB-tag) vegyészmérnök, Steiner Arnold (kerületi első titkár és Bp. VB-tag is) gépészmérnök, Tatai Ilona (Bp. VB) vegyészmérnök. A nem reál értelmiségiekkel szembeni nagy túlsúlyról mégsem beszélhetünk, hiszen ebben az évben egy tanár (Szarvas László MKKE PB) mellett három jogász (Konczer István rendőrfőkapitány, Bp. VB-tag, Tuza Sándor BRFK PB) is a belépők között volt. 1988-ban pedig - 0 munkással szemben - négy mérnök és három közgazdász mellett hat másik diplomás érkezett! Azaz nem a „szakértelmiségiek” száma növekedett látványosan a budapesti hatalmi elitben, hanem általában a diplomások száma lett több. Ahogy ennek a résznek a bevezetőjében említettem, a budapesti hatalmi elit vizsgálatában sok problémát vet fel az összes mobilak aránya és a loglineáris paradigma vizsgálat, de a kutatás érdekében természetesen elvégeztem ezeket a vizsgálatokat is. Származás tekintetében belépéskori foglalkozás szerint 1956- 1957-ben az elitbe lépők közül 28%, 1970-ben 52% volt mobil. Tehát az összes mobil arányára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy 1970-ben származás, illetve foglalkozás tekintetében nagyobb volt az ugrás az elitbe érkezők és családjuk között, mint 1956-1957-ben. Viszont önmagában ezekből a számokból nem tudjuk megállapítani, hogy az 1970-ben belépettek szülei voltak eleve alacsonyabb társadalmi státusban, vagy ők léptek sokkal feljebb, mint szüleik. Az viszont elég látványos, hogy ezekben az években igen alacsony mobilitási számokat kaptunk, de 1970-ben az elitbe érkezők társadalmi mobilitása kétszer olyan magas volt, mint 1956-1957-ben. A teljes elitre nézve hasonló arányokat mértem: 1956— 1957-ben 29%, 1970-ben 53% volt a mobilak aránya, és ez a folyamat később is folytatódott, 1980-ban és 1985-ben már sok a hiányzó származási adat, de a rendelkezésre álló adatok szerint a teljes elit 63%-a és 77%-a volt mobil. A nemzedékek közötti mobilitást összehasonlítva a magyarországi adatokkal, két megfigyelést tehetünk. Az egyik az, hogy az országos trenddel egyirányú, és hasonló arányú összes mobilitást mérhetünk a fővárosi hatalmi elitben. Az okok viszont eltérőek. Közismert tény, hogy a gyorsan iparosodó szocialista Magyar147
