Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 8. A fővárosi hatalmi elit belépéskori végzettsége

országon az ipar szippantotta fel a paraszti származásúak tömegeit, ezért nőtt országos szinten az összes mobilitás aránya,415 a fővárosi hatalmi elitben azonban ez nem teljesen ezekre az okokra vezethető vissza. Utóbbinak ugyanis csupán 16%-a volt paraszti származású, és bármilyen időmetszetet nézünk, azt láthatjuk, hogy munkás leginkább munkásból lett, diplomás munkásból, kisebb mértékben paraszti származásúból.

A nemzedéken belüli mobilitás is érdekes eredményeket hozott. 1956—1957- ben a belépők között pusztán 6%, a teljes elitben 9%, 1970-ben a belépőknél 33%, a teljes elitben 24%, 1980-ban és 1985-ben a teljes elitben 26% és 21% volt a mobilak aránya. Ez abból következik, hogy aki munkás volt az első foglalkozás megszerzésekor, az általában munkás szakképzettségű maradt az elitbe lépéskor is, és ezt alacsonyabb létszámuk miatt a diplomások nem tudták kiegyenlíteni, sőt, 1980-tól elmondhatjuk, hogy aki diplomásként lépett az elitpozícióba, jórészt már az eredeti foglalkozás megszerzésekor is az volt. Ez azt jelenti, hogy az elit tagjai az eredeti foglalkozás megszerzéséig voltak igazán mobilak, ez abból is adódik, hogy lefelé irányuló mobilitás e téren nem volt.

Az elvárásainknak megfelelően a fővárosi hatalmi elitben is növekedett a diplomások aránya, viszont a rendszer követelményeinek megfelelően nyilvántartották származásukat és eredeti foglalkozásukat is, ami az esetek döntő részében a „munkásosztályhoz” való kötődést tükrözte. Ehhez jelentősen hozzájárult az a körülmény, hogy a pártállam vezetői a rendszer működésének végéig sem tudtak leszámolni a diplomásoktól való idegenkedéstől, pedig nekik már semmi kapcsolatuk sem volt a háború előtti értelmiséggel, tanulmányaikat többnyire a „szocializmus építése” idején kezdték meg, és abban a rendszerben is szocializálódtak.416

415 A négy reprezentatív lakossági adatvételen alapuló adatokat lásd: Andorka, 2003. 248-249. p. Miközben az aktív keresők száma is nőtt, a mezőgazdaságban dolgozók aránya - népgazdasági ágak szerint - 1949-től 1973-ig 54%-ról 23%-ra esett vissza, az iparban dolgozók aránya 22%-ról 44%-ra emelkedett. Osztály- és rétegtagozódás szerint az értelmiségi és egyéb szellemi réteg 1941-től 1973-ig 7%-ról 24%-ra növekedett az országban. A paraszti származásúak 50%-a maradt 1962-1964-ben a mezőgazdaságban, ez az arány 1973-ra a férfiaknál 30% alá csökkent és 47% munkás lett. Bálint, 1978. 27-30., 93-94. p.

416 Gazsó, 1990. 6. p.

148