Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 3. A módszertan meghatározása - A prozopográfia

zetők? Mivel a Budapest Főváros Tanácsa és a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetői automatikusan helyet kaptak az általam a fővárosi hatalmi elitbe sorolt MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságban, addig az utóbbi vezetők részvétele ebben a szervezetben esetleges volt, így a korszak elitjébe sorolásuk sem indokolt.135 A Budapest Főváros Tanácsa VB-titkárai sem kaptak helyet az adatbázisomban. A kor megfogalmazásával élve: a helyi testületek elnöki feladatai és a helyi apparátus átfogó vezetése a ,,politikai generalista (a tanácselnök) kezében összpontosult, míg a VB-titkár a »helyi igazgatási generalista« volt, ebben a konstrukcióban nem volt alárendelve a politikai generalistának. ”136 Egyértelmű tehát, hogy amíg a fővárosi tanácselnök a hatalmi elithez tartozott, addig a fővárosi és kerületi végrehajtó bizottsági titkárok az államigazgatás területi „irányítói” voltak. Hiába volt a Budapesti Pártbizottság a pártállam elméletileg legfőbb budapesti döntéshozó szerve, lényegében jóváhagyásra korlátozódott szerepe miatt tagjait szintén nem sorolhattam az elitbe.

A prozopográfiai adattáram 321 pozíciót tartalmaz. A könyvben szereplő, a fővárosi hatalmi elitre vonatkozó kvantitatív adatok ebből a rekordonként negyven mezőt tartalmazó adatbázisból származnak. Ahol a pozíció egy másikkal járt együtt (például ha valaki egyszerre titkár és végrehajtó bizottsági tag vagy első titkárként titkár is volt), azt egynek számoltam, így a kötetben 294 betöltött pozícióról és ténylegesen 221 személyről lesz szó, és a logikai környezet határozza meg, hogy az ismertetésben a kettő közül melyiket használom. Bár a dolgozat alapvetően személyekkel foglalkozik, mégis többször a pozíció volt e kérdésben a meghatározó, hiszen az egyéneket akkor többször kellett számolnom, ha egymás után eltérő pozíciókat bírtak (például a kerületi első titkárt kinevezték egy másik kerület vezetőjévé), vagy egyszerre töltötték be azokat (Molnár Ernőt például 1970 júniusában a kerületi titkári pozíciójából leváltották, de Bp. VB-tagságát az őszi pártértekezletig megtarthatta). A módszer a kutatás lezárultával is helyesnek bizonyult, a titkárok és a végrehajtó bizottsági tagok szétválasztása lényegi torzulást nem okozott, ahol pedig az adatokban jelentős módosulás lett volna, azt a kötetben feltüntettem. Az információk általában az 1956 és 1989 között keletkezett

135 Ha nem a hatalmi elit szót használjuk, hanem a német nyelvterületen használt elöljáró, vezető (Vorgesetze) szóból indulunk ki, különösen megalapozott e két pozíció vizsgálata. A tanácsok pártirányításáról lásd: MSZMP, 1973. 91—93. p.

136 Verebélyi, 1987. 231. p.

37