Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása

Rudolf szavaival határozom meg: a „ társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis létszámú - az uralkodó osztálynál kisebb - csoport”.95 Abban a közelmúlt történelmének kutatásával foglalkozó szakemberek egyetértenek, hogy nem értékvagy presztízsalapon, hanem pozíciók vizsgálata mentén van leginkább értelme a pártállami elitbesorolásoknak.96

A kifejezést egyébként a „szocialista” rendszerekben pozitív tartalommal nem használták, de valóban nehéz is a pártállami hierarchia csúcsán lévő, hatalommal rendelkező egyéneket a szó klasszikus, (például) bibói értelmében97 az elitek közé sorolni. Takács Károly Martin Margerre98 hivatkozva szembeállitja a természetes elit és a szervezeti elit koncepcióját. A természetes elit tagjai pszichológiai alap- képességeiknek köszönhetően emelkednek ki a tömegből, a szervezeti elitre pedig a modem társadalmaknak egyszerűen a működésükhöz van szükségük, tagjai a szervezeti kereteknek köszönhetően válnak tagokká.99

Huszár Tibor a fentebb leírt kutatás100 eredményeit tartalmazó kötet bevezetőjében éles különbséget tett az elit és a nómenklatúra közt, sőt, véleménye szerint a pártállamban nem is beszélhetünk elitről: a

„[...] pozíciók mint stratégiai jelentőségű őrhelyek felértékelődtek, s a kádert elsősorban politikai megbízhatóság alapján mellérendelték a pozíciónak. Ezért [...] nem tekinthető azonosíthatónak az elit és a nómenklatúra fogalma: az elit kiválasztódik, tagjainak kiemelkedését - legalábbis ideáltipikusan - tudáson, teljesítményen nyugvó tekintély határozza meg, s ez szuverenitásuk forrása, míg a nómenklatúra tagjait kinevezik, megválasztásuk meghatározott testületekbe - rendkívüli helyzetektől eltekintve - formális, az őt kinevező testület előzetes döntésének post festa jóváhagyása. ”101

Huszárt követve Varga Balázs is különbséget tett az elit és a nómenklatúra között, de az utóbbi szűkítése helyett ő is minőségi különbséget tett a két fogalom között: 1945 és 1948 között, illetve 1956 októberében és novemberében az elit,

95 Andorra, 2003. 154., 636. p.

96 Szalai, 2001. 13-14. p.

97 Bibó, 2004. 417—427. p.

98 Marger, 1981.

99 Takács K„ 1998.

100 Kiss L, 2005.

101 Huszár T, 2005a. 38. p. (Kiemelés tőlem.) Huszár T, 2007a. 47. p.

30