Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása
1948 és 1956 között a nómenklatúra és a káder terminusokat használta a bemutatott társadalmi csoportra.102 Huszár Tibor véleménye nem egyedülálló, és német nyelvterületen is találunk hasonló gondolatokat. Christoph Boyer több ponton is vitatható elmélete szerint a káderkiválasztás a Német Demokratikus Köztársaságban sem volt „természetes” folyamat, hanem csupán hatalmi érdeken alapuló és ideológiai előírások szerint irányított processzus, ami nem több pilléres, funkcionálisan differenciált, hanem homogén, a gazdaság, a társadalom és a politika minden területén bevethető elit kitermelését célozta meg, a nómenklatúráét.103 Gazsó Ferenc szerint azonban indokolatlan a szocializmusban rekrutálódott elitcsoportokat nómenklatúraként osztályozni, hiszen a hatalmi elit erősen differenciált volt.104 Ezt erősíti meg Szalai Erzsébet is, aki a technokrata reformereket a beat-nemzedéknek tartotta, akik a politikai és gazdasági hatalmat kezükben tartották, a szakértelmet igénylő politikai döntéseket a nyolcvanas évek elejétől ők készítették elő. Véleménye szerint a kommunista nómenklatúra a nyolcvanas évek végén egységes társadalmi csoportként nem létezett.105 Azzal természetesen egyet lehet érteni, hogy a nómenklatúra és az elit nem egy fogalom, ahogyan a párttagság és a nómenklatúra sem.106 Az azonban meglehetős naivságot feltételez, hogy a II. világháborút megelőző korok, illetve a nyugati társadalmak elitje kiválasztódott, és tagjait például kizárólag a tudás tette az adott csoport tagjaivá. A reformkori magyar elitbe például származási alapon kerültek a tagjai, míg a nyugati társadalmak elit-kiválasztódásában is jelentős szerepet játszott a család, illetve a lobbi-tevékenységek.107 Gyarmati György az idézett 2009-es cikkében rámutat arra, hogy a nómenklatúrába gyakorlatilag mindenki beletartozott, aki része volt a káderigazgatásnak. Ezen jelentős létszámú csoport „ ugyan már érintkezhet a kommunista hatalmi elitbe tartozókkal, ugyanakkor az utóbbiakat épp a legfelső szintű döntési jogosultság határolja el a nómenklatúrától. Az elit és a nómenklatúra közötti státuskü102 Varga, 2009. 45. p. 103 Boyer, 1999. 11-13. p. 104 Gazsó, 1996. 7. p. 105 Szalai, 1997. 64. p. Az elemzés lényegében a korábbi előrejelzések (az új bürokrácia, a késő Kádár-kori technokrácia fellazító tevékenységének volt köszönhető a rendszerváltás, és a második-harmadik generáció veszi át a hatalmat) igazolására szolgált. 106 T Varga-Szakadát /., 1992. 107 Weatherford, 2005. 68-112. p. 31
