Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása
„munkáshatalom helyreállításától a szocializmus alapjainak lerakásáig, a fejlett szocialista társadalom építésének megkezdéséig" határozták meg.73 A Krausz Tamás szerkesztésében 2007-ben megjelent vitakötet a korszaknak több értelmezését is kínálja. A tartalmában erősen vitatható vitaindító előadásában Szigeti Péter, illetve Ana Bazac a rendszert államszocializmusnak (utóbbi a létező szocializmust technikai okokból sztálinizmusnak) nevezi, Szalai Erzsébet a létezett szocializmus (félperiféria-szocializmus), Wiener György a nyers kommunizmus kifejezést használta.74 Záró előadásában Szerdahelyi István elemezte a különböző kifejezések létjogosultságát. Rudolf Bahróra hivatkozva kifejtette, hogy a reálisan létező szocializmus szocializmus ugyan, de intézményesített felelőtlenséggel áthatott politikai-bürokratikus diktatúra. Megállapította továbbá, hogy Bismarck óta az államszocializmus elnevezés már „foglalt”, az államkapitalizmus pedig fából vaskarika, hiszen a pártállamok kádereinek tulajdonjogai nem voltak (nem szerezhették meg, nem használhatták saját céljaikra, az előálló nyereségnek nem voltak tulajdonosai, hivatali beosztásuk meghatározott hatáskörre vonatkozott, leváltásukkal megszűnt).75 A szóhasználatra kétségkívül nincs egységes gyakorlat, német nyelvterületen is gyakorta - akár egy köteten belül is - használatos az államszocializmus, kommunizmus vagy a ténylegesen létező szocializmus elnevezés is, például a Sozialistische Eliten. Horizontale und vertikale Differenzierungsmuster in der DDR című könyv címeként a szocialista elit szerepel, az első tanulmányban Christoph Boyer az államszocializmus („ Staatssozialismus ”), a szerkesztő Stefan Hornbostel az idézőjelbe tett szocializmus („Sozialismus”), a női karriervizsgálatnál pedig a szerzőpáros - szintén idézőjelben - a ténylegesen létező szocializmus („realexistierende Sozialismus") kifejezést használja.76 Két gondolat erejéig érdemes kitérni Mihail Szergejevics Voszlenszkij (nyugat-európai átírással: Michael Voslensky) könyvére. Szerinte ugyanis minden társadalmi organizmusnak egyedi arca van. Továbbgondolva ezt a tézist, nem lehet egységes egészként kezelnünk a kommunista rendszereket. A második gondolata pedig az volt, hogy egyrészt,, emberarcú szocializmus ”-ról beszélni éppoly naiv dolog, mint „emberarcú dinoszaurusz”-ról, másrészt az 1968-ban megfogalmazott „ ténylegesen létező szocializmus ", vagy ahogy később mondták, „ létező szocializmus ” elnevezés azt tükrözi, hogy a szocialista táboron belül megvalósult rendszer 73 MSZMP, 1973. 5. p. 74 Krausz-Szigeti, 2007. 75 Szerdahelyi, 2007. 231-234. p., valamint Szerdahelyi, 2005. 175-198. p. 76 Hornbostel, 1999. 8., 11., 141., 148., 159. p. 26
