Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása

a szocializmus egyetlen lehetséges formája, és rajta kívül semmilyen egyéb szocializmus sem létezhet.77 Valószínűleg ez utóbbi gondolat mentén kezdte használni a késő Kádár-kor értelmisége és pártpropagandája a létező szocializmus kifejezést.78 79 80

Bár ötletesnek tartom az „ egykor volt szocializmus 'm vagy a „sosem volt szocializmus ’m elnevezéseket is, maximálisan egyet tudok érteni Andorka Rudolfiiak a Bevezetés a szociológiába című könyvében írt meghatározásával:

„ Vannak azonban olyan szociológusok, akik szerint létezhet másfajta szocializmus is, például demokratikus (proletárdiktatúra nélküli) szocializmus. Ezért az előbb említett rendszereket »megvalósult szocializmusnak«, »államszocializmusnak« nevezik, vagy egyenesen kétségbe vonják ezen társadalmak szocialista jellegét. Ismét mások szocialista helyett kommunista társadalomról beszélnek. A különféle kifejezések használatának nyilvánvalóan politikai tartalma van. [...] azokat a rendszereket nevezem szocialistának, ahol a termelőeszközök nagy többsége állami tulajdonban van, és ahol központi gazdasági tervezés folyik, így például a magyarországi rendszer 1990-ig joggal nevezhető szocialistának. ”81

Ezek után végül amellett döntöttem, hogy a Kádár-rendszert szocializmusnak, az államalakulatot pártállamnak, berendezkedését egypártrendszerű diktatúrának nevezem.

77 Voslensky, 1980. 15-16. p. Az emberarcú jelző irodalmi kritikáját lásd még: Bikov, 2010. 518. p., illetve Pouakov, 2015. 223., 599. p. Utóbbinál kiemelve: „Hová száguldasz, trojkamadár, Régi csengőddel csilingelve? - Sietek a szocializmusba, Az emberarcúba. [...] És minden így megy nálunk! — keseredett neki Gena. - Emberarcú szocialimust akartunk! És lópikula lett belőle. ”

78 Pl.: Huszár T, 1986. 23. p.

79 Márton-Koczó, 2013. 35. p.

80 Szerdahelyi, 2005.

81 Andorra, 2003. 52—53. p.

27