Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 11. A fővárosi hatalmi elit belépési csatornái

A vitára reagálva Csillik Gábor megkérdezte, létezik-e egyáltalán alternatív lehetőség? Somogyi erre egyértelmű választ adott:

„ Választás esetén nem jövünk úgy, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást. A Budapesti Pártbizottságnak ez a véleménye és javaslata, de a kerületi pártszerven múlik, hogy a Budapesti Pártbizottság javaslatát elfogadja, vagy nem fogadja el. Ilyen már előfordult egy [sic!] alkalommal Budapesten. [...] Azért terjesszük elő a Budapesti Pártbizottság nevében a javaslatot, mert mindig a felsőbb pártszerv teszi meg a javaslatát. ”

Mindezek után talán meglepő, hogy Pintér 4, Siposné 2 szavazatot kapott. Somogyi javaslatára, miszerint, ha „ a budapesti javaslatát nem szavazzák meg, akkor most csak megbízott titkárt lehet választani ”, Pintért bízták meg az ügyvivő titkári funkció betöltésével. Külön pikantériája az ügynek, hogy még a leköszönő Ribánszky is kapott szavazatot, valamint hogy a két héttel később kinevezett Véghelyi az ülés teljes rávonatkozó részét végigülte, és az ellenvéleményeket is végighallgatta...520

A kerületi pártbizottságokon nemcsak a helyi vagy a külsős rekrutáció okozott feszültségeket, de kezdetben a régi és az újabb párttagok között is nagy viták lehettek, amire egy egyedülállóan pontos jegyzőkönyvezésnek köszönhetően az MSZMP IV. Kerületi Ideiglenes Intéző Bizottság iratai között találtam példát.

1957-ben kérdéses volt, hogy Nagy Imre ellenében milyen szerepet kapnak a régi vonalas kommunisták. Az 1945 előtti és az 1945-ös kommunisták közötti leplezett sebek feltépéséről lehetett szó akkor, amikor a következő eset történt. A IV. kerületben az 1934 óta munkásmozgalmi múlttal rendelkező és 1936 óta párttag N. a nehéz időkben a szovjetek jelenlétében figyelmeztette a kerületi IIB- elnököt, Ambrus Jánost, hogy nem a szovjetekkel kellene nekik kijárniuk az üzemekbe, mire Ambrus egész egyszerűen kidobta őt a pártbizottságról. Az intéző bizottság ülésén ezt az ügyet Ambrus felhozta, és N.-t az akkori időkben különösen veszélyes jelzővel illette: szovjetellenességgel vádolta, továbbá azt állította, hogy az ominózus eset megtörténtekor N. hagyta el a helyszínt: „N. elvtárs feláll és kijelenti, hogy ezek után nem marad itt.” Az 1921 óta munkásmozgalmilag aktív és 1924 óta párttag A. a következő szavakkal kelt ki magából és az alábbi leplezetlen, durva és közönséges kifejezésekkel védte meg N.-t:

520 BFL XXXV.26.a,1976. 1976. március 6-ai VB-ülés.

184