Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása
A pártpropagandát követő szerzők elvetették a polgári társadalomtudományi irányzatok, mindenekelőtt a funkcionális-strukturális iskola és a matematikai-statisztikai megközelítés eredményeit. A (nyugati) elitelméleteket ismerték, de a vulgáris materialista felfogás tagadta az elit jelentőségét, és kétségbe vonták, hogy az elit fogalmával a társadalmi-gazdasági alakulat közelebbi megjelölése nélkül boldogulni tudnának. „Nagyon gyakori az a közvetlen apologetikus felfogás, amely szerint a hatalom fő hordozója a modern kapitalizmusban a szaktudása alapján erre hivatott elit. [...] A polgári szociológia előszeretettel beszél arról, hogy az emberi társadalomban elit »mindig is volt, mindig is lesz«. Ez önmagában nem más, mint lapos okoskodás A marxista kritikák a demokratikus elitizmust a polgári demokráciaelmélet válságjeleként bírálták.16 17 A marxista megközelítés a társadalmi struktúrában a társadalmi csoportok közül két osztályt: a munkásságot és a parasztságot,18 illetve a rétegeket ismerte el. Nagy jelentősége volt az osztály és a réteg megkülönböztetésének, mert a marxista tanok szerint az elsőben benne foglaltatik az alávetettség és uralom, míg a réteg a kapitalizmusban egyes osztályokon belül vagy osztályok mellett, az osztályok nélküli társadalmakban az egymástól elkülönült funkcióval, érdekkel és céllal rendelkező társadalmi csoportokat jelöli.19 A társadalmi rétegződésre és mobilitásra irányuló kutatások is gyakran egy kategóriába sorolták az értelmiséget és a vezető réteget, hiszen önmagában a káderbürokráciára vonatkozó empirikus kutatás lehetetlen és tiltott volt.20 A korszak „hagyományos” levéltári forrásai - a népszámlálásokkal és az egyéb statisztikai felvételekkel ellentétben - a rendszerváltásig hozzáférhetetlenek voltak, ezért a szocialista korszakban a szocializmusról történészi írások helyett történetszociológiai, illetve a társadalmi rétegződést és struktúrát elemző 16 Hegedűs, 1971. 18-42. p. 17 Paczolay Szabó, 1982. 97. p. 18 A sztálini alkotmány szerint a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama volt, amelyben a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével valósult meg. 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmányáról. 2.§. 19 Hegedűs, 1971. 45. p. 20 Gazsó, 1990. 3. p. Rétegződésvizsgálatokhoz lásd például: Ferge, 1969.; Kolosi, 1974/, Kolosi, 1982.; Andorka-Harcsa-Kulcsár, 1982. 16
