Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 1. A könyv célkitűzései, kérdésfelvetései

„A szűzföldet nem felszínen sikló faekével, hanem mélyen járó vasekével kell feltörni. ”

Egy földművelő gazda jegyzeteiből'

I. Bevezető

1. A könyv célkitűzései, kérdésfeltevései

Levéltárosként és történészként, a sajtót olvasva vagy a társadalom különböző csoportjaiból származó emberekkel beszélgetve gyakorta tapasztalom, hogy a nómenklatúra, a nómenklatúra-káder és a nómenklatúra-rendszer fogalmakat, bár az utóbbi évtizedekben nagy nyilvánosságot kaptak, egyfajta titokzatosság övezi, és lényegében - mint majd’ harminc éve a peresztrojkáról és a glasznosztyról — azok sem tudnak róla sokat, akik e szavakat használják.1 2 A kommunista állampártnak nemcsak a szókészletét, hanem a rendszert és annak működését huszonhét évvel a bukása után is homály övezi. Meghallván, hogy levéltáros vagyok, sokan kérdezik tőlem: „Ha nálatok vannak a pártiratok, biztos őriztek titkos aktákat is?” „Nálatok vannak a megfigyeltek dossziéi?” „Hogyan tudhatom meg, hogy megfigyeltek-e?” „Ki lehetett pártfiinkcionárius, hogy kerültek funkciójukba és valóban nem lehetett a pártelitből kibukni?” Valljuk be, hogy ezekről a félreértésekről és a homály el nem oszlatásáról mi történészek és levéltárosok ugyanúgy tehetünk, mint a média és a közoktatás.

E mű megírásával a legfőbb célom az volt, hogy választ adjak az utolsó kérdéscsoportra: kutatásaim fókuszában a fővárosi hatalmi elit rekrutációja és kilépése, képzettsége, mobilitása állt úgy, hogy - a rendelkezésre álló forrásokból kinyerhető információk alapján — igyekeztem a pártgépezet fogaskerekeinek számító pártvezetők mögött a magánembert is megmutatni. Ezért a könyv első, nagyobb részében ismertetett elemzések színesítésére sok korabeli — párt- vagy irodalmi nyelven íródott - szöveget illesztettem. A kötet újdonsága főként a vizsgálandó személyek és a források körében rejlik, de pusztán az újdonság miatt nem

1 Turgenyev, 1969. 403. p.

2 Ez természetesen korántsem magyar specifikus probléma, Matthias Wagner a Német Demokratikus Köztársaság nómenklatúráját vizsgálva is hasonló következtetésekre jutott. „A »káder-nómenklatúráról« vagy a »kádemómenklatúra-rendszerről« ma még viszonylag keveset tudunk. Kiterjedt »titokvédelem« és a rendszer működésének bonyolultsága rejti el, eddig csak látszólagos és elégtelen értelmezés áll a rendelkezésünkre. " Wagner, 1999. 45. p. (A szerző fordítása.)

11