Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 1. A könyv célkitűzései, kérdésfelvetései

volt célom, hogy feltétlenül új kifejezéseket, módszertant találjak ki, munkámat nem akartam semmilyen, a történetírással kapcsolatos címkével illetni, egysze­rűen a lehető legtöbbet kívántam megmutatni azokból a helyi elitre vonatkozó, általam rendszerezett információkból, amit a prozopográfia módszertana és a ren­delkezésemre álló források lehetővé tettek. Az nem meglepő, hogy a helyi hatalmi elitre vonatkozó feltáró munkák mind­máig hiánypótlók, hiszen ezek elkészítésére 1990 előtt nem volt lehetőség, mivel a történészi és szociológusi vizsgálatok a korabeli ideológiával ellentétes, kelle­metlen tényeket tárhattak volna fel.3 Fontosnak tartom azonban már a kötet elején hangsúlyozni, hogy helyi (budapesti és budapesti kerületi) hatalmi elittel foglal­kozom munkámban, azt tapasztaltam ugyanis, hogy a Kádár-korszak elitkutatói jórészt az országos szintű elittel - hatalmi elit esetében elsősorban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt (=MSZMP) Központi Bizottsága (=KB) és a Politikai Bi­zottság (=MSZMP PB) tagjaival - foglalkoztak. A fővárosi hatalmi elit tagjainak vizsgálatát azért tartom rendkívül fontosnak, mivel egyrészt közvetve vagy köz­vetlenül az ország fővárosának társadalmi, gazdasági, kulturális életét irányítot­ták, másrészt az MSZMP KB4 és az MSZMP PB tagjai is jelentős részben közülük rekrutálódtak: a budapesti hatalmi elitből majdnem hatvanan az MSZMP KB és tizenheten az MSZMP PB tagjai lettek. Olyan, az országos politika szempont­jából is jelentős szereplők fordultak meg soraikban, mint Aczél György, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Marosán György, Maróthy László és Németh Károly. Súlyukat az is kifejezi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (=MTA) Szociológiai Intézete megbízásából 1989-1991 között készült, és 2014-ben pub­likált nyolc interjú alanyai közül hat (Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sán­dor, Havasi Ferenc, Méhes Lajos, Sarlós István) pályája során az MSZMP Bu­dapesti Végrehajtó Bizottság (=Bp. VB) tagja volt. Közülük Aczélt és Gáspárt a kötet összes interjúalanya Kádár János mindvégig legfőbb bizalmasának tartotta.5 * * * Nyírő András 1990-ben még meglehetősen szkeptikus volt a párt legfőbb szer­vének, az MSZMP Politikai Bizottságának, illetve közvetve a többi pártszerv és azok vezetőinek megismerésével kapcsolatban: 3 4 5 12 Andorka, 2003. 255. p. A rövidítések jegyzékét lásd a Mellékletekben. Simon, 2014.

Next

/
Thumbnails
Contents