Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
és legitimálása volt”.1930 Hogy a veszély nem volt komoly, azt elégségesen mutatja, hogy a felülvizsgálat meggyorsítására formanyomtatvány készült, amelyen csak az adott ügyben eljáró szerv, valamint az eljárás alá vont nevét, személyi adatait kellett kitölteni, és természetesen aláírni, datálni, lepecsételni. Azt már a nyomtatott szöveg tartalmazta, hogy „A bizottság megállapítja, hogy nevezett nem volt részese a megszüntetett államvédelmi szervek által elkövetett törvénytelenségeknek. A hivatkozott rendelet alapján ... bármely állami és társadalmi szervnél, illetve vállalatnál alkalmazható.”1931 De 1956 végén Szentgáli csak azt tudhatta, amit a belügyminiszter és a legfőbb ügyész közös rendelete tartalmazott: „a megszüntetett államvédelmi szervek beosztottait a BM állományából az 1956. évi december hó 1. napjáig el kell bocsátani”.1932 „Semmit sem veszünk át a volt AVH káros módszereiből, és senkit sem veszünk át annak bűnös tagjai közül. Ezt egyszer s mindenkorra megígérhetem”1933 — fogadkozott a sajtóban Galambos József alezredes. Az ávósok sejthették, hogy mindez csak a közvélemény megtévesztését szolgálja, de mégis: rendkívüli idő volt ez számukra, nemcsak az „ellenforradalmárokkal”, hanem a fennmaradásukért vívott harc miatt is. Mátyás László ezredes 1957 februárjában rajzolt szemléletes képet arról, hogyan látták helyzetüket november 4. után, ami nyilván érvényes Szentgálira is: „Állományunkat rendkivül megviselte az ellene [1956. november 4. után is] folyó kampány, a kialakult tömeghisztéria, különösen mert azt látták, hogy az ellenük folyó hangulatkeltésben egyes párt- és állami funkcionáriusok, szervezetek és nem utolsósorban a sajtó is részt vett. A rendőrség jelentős része is ellenséges magatartást tanúsított velük szemben, egyes vidéki kapitányságokon nem akarták beengedni őket. Hozzájárult ehhez a felülvizsgálat, amit az állomány tagjai megalázónak tartottak.”1934 Egy Kádárhoz írt levélből kiderül, miért tartották megalázónak a felülvizsgálatnak nevezett porhintést: „november 4. után ezt az állományt megint feloszlatták. E szervezeti dezorganizálás mellett gyakoriak voltak a sajtó és a rádió támadásai, amelyek úgyszólván az utóbbi napokig folytak. Emellett 1930 Szakolczai, 1999, 32. Lásd még Pintér, 2000.; Zinner 2001,61-103. 1931 MNL-OL, XIX-B-1. A Belügyminisztérium iratai. 28/a/1957. 7-321/1957. Mátyás László ezredes jelentése a Politikai Nyomozó Főosztály 1956. november 8-tól 1957. február 1-ig végzett munkájáról és feladatairól, 1957. február 8. (A továbbiakban Mátyás László ezredes jelentése, 1957. február 8.) A kipontozott rész az eljárás alá vont nevének a helye. 1932 Szakolczai, 1999,31. 1933 Népakarat, 1956. december 24. 3. ATörvényesség két oldaláról, az állampolgárok biztonságáról nyilatkozik a Népakaratnak a politikai rendőrség helyettes vezetője. 1934 MNL-OL, XIX-B-1. 28/a/l 957. 7-321/1957. Mátyás László ezredes jelentése, 1957. február 8. 501
