Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

másikat pedig ott hagyták. Kizárt, hogy ezt az áldozat hozzátartozói vagy barátai tették volna. Nekik nem lett volna szükségük arra, hogy éjjel, a kijárási tilalom idején lopva kivegyék a tetemet, rokonuk vagy ismerősük halálát bejelenthették volna a tanácson, és kérvényezhették volna kiadását, hogy eltemethessék — ahogy ez általában történni szokott, ahogy február végén Futácsi tetemével is történt. Kizárt, hogy a temetkezési vállalat munkásai tették, akik - túl azon, hogy nem éjszaka, különösen nem vasárnap éjszaka dolgoztak - nem hagyták volna ott a másik holttestet. Az ávó Fazekas Pálné, Török Éva, Veszprémi István vagy Horváth Sándomé, netán valaki más vallomásából, de akár lakossági bejelentésből is tudhatta, hogy ott holttest van elhantolva. Érdekében állt a tetemet kivenni és máshova vinni. És megtehette ezt a kijárási tilalom idején az Ajtósi Dürer sori szovjet parancsnokság közvetlen közelében. November 20. óta gyűltek az információik arról, hogy a kisegítő kórházban megöltek valakit, illetve valakiket. De a bűntény bizonyításához kellett egy corpus delicti, mert anélkül a bűncselekmény ténye „nem volt »kétséget kizáróan konstatálható«.”1854

Mert a gyilkosság vádjának alátámasztásához szükség van holttestre vagy egy személy eltűnésének minden kétséget kizáró bizonyítására. Csakhogy 1956 novemberében, a Nyugatra menekülés tetőzésekor, az utóbbi kevéssé volt alkalmas bizonyíték: ahhoz akkor holttest kellett. A kisegítő kórház pincéjében nem találtak, a bűncselekmény elkövetésével vádolt Tóth Ilona - és Molnár — december 4-ig tagadott, Gönczi és Gyöngyösi pedig december 5-ig „szökésben” volt. Szent- gáli főhadnagy meg lehetett győződve arról, hogy a bűntényt elkövették, hiszen egyébként Polgár Erzsébet nem tett volna feljelentést, Török Éva nem vádaskodott volna, Csontos Erzsébet és „Dávid” pedig nem jelentett volna gyanús cselekményekről. Meg volt győződve arról, hogy Tóth Ilonának része volt a gyilkosságban, hiszen őt tudta a domonkosbeli ellenforradalmi csoport vezetőjének, amit a lány nem is tagadott. Tagadta viszont a gyilkosságot. A sajtótudósítások szerint „cinikusan, nevetve fogadta a vádakat”, „eleinte tagadott, cinikus fölénnyel utasította vissza a gyanút”.1855 (Ebben a brutális bűnügyben nemcsak Tóth Ilona nevetett, de Molnár is megmosolyogta a vádakat az iratismertetéskor.1856) Tóth Ilona hatodéves volt az orvosi egyetemen. Biztosan megtanult logikusan, racionálisan gondolkozni. Amennyiben nem követte el a terhére rótt cselekményt, értelemszerűen azzal utasította vissza a gyanút: hol a bizonyíték, hol van a holttest? Különösen a második idézet utal ilyen, cinikusnak, fölényesnek tekinthető visszatámadásra.

1854 A Függetlenség 1882. július 7-ei írását idézi: Kövér, 2011, 432.

1855 Népszabadság, 1956. december 18., Szabad Föld, 1956. december 23.; Kiss-M. Kiss, 2007, 54.

1856 OHA,429. Molnár József..., 1992,78.

482