Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
Szentgáli pedig prezentált egy corpus delictit, hogy a bűnösnek tudott ellenforradalmárra rábizonyítsa bűncselekményét. A jelentésből és az eset körülményeiből tehát arra következtetek, hogy miután a feljelentés és a benne foglaltakat igazoló beszámolók ellenére sem sikerült Tóth Ilonát beismerő vallomásra bírni, Szentgáliék december első felében, egy vasárnap éjszaka kiástak a Liget sarkán egy ideiglenesen elföldelt tetemet, elvitték a néhány száz méternyire lévő templom mellé, ott elrejtették annak érdekében, hogy néhány nap múlva „megtalálják”, és ezzel bizonyítsák a bűntény elkövetését. Ahogy M. Kissék gondolták: „még az a hipotézis sem zárható ki, hogy 12-én a Domonkos kertből a néhány nappal korábban [a Liget sarkáról] odakerült Légrádi holtteste került elő”.1857 Az a megalapozott feltételezés, hogy a Domonkos utcai templomkertben az oda a Liget sarkáról napokkal korábban átvitt tetemet „találták meg” a kihanto- láskor, magyarázatot kínál arra, miért nem mutatták meg sem a rokonoknak, sem Polgár Erzsébetnek a holttestet: mert az nem Kollár teteme volt. Érthetővé válik, miért egy feltehetően zsidó származású férfi holttestét találták meg - a Légrádi többektől magyarosításként felvett név1858 — , noha Kollár katolikusnak született. Érthetővé válik, miért nem értesítették a kihantolásról a holttestet azonosítani képes rokonokat, mint tették ezt május 20-án Futácsi tetemének exhumálásakor, amelyen jelen volt az apja is. Kollár húgát már Polgár november 20-i feljelentése megnevezte, címét is közölte. Férje a belügynél dolgozott. Nem kellett volna keresni, ha akarták volna, hogy ott legyen az exhumáláson. Ez a rekonstrukció választ kínál Bognár korábban tévedésnek látszó kijelentésére: „Úgy hallottam, hogy Futácsi holttestét beszállították a Domonkos kórház alagsorába, hogy ezt kitől hallottam, azt nem tudom, és ezért mondtam azt, hogy Tóth Ilona tudhatott a kivégzésről.”1859 Bognár november 4. után a Landler 44. alatti nemzetőr egységhez tartozott, annak felszámolásakor a szovjetek őrizetbe vették. November 20-án szabadult, elment a Domonkosba, ott találkozott Gyöngyösivel. Biztosan csak annyi állapítható meg róla, hogy december közepén lakóhelyén, Gyűrűs községben megkapta a személyi igazolványt — addig ilyennel nem rendelkezett, mert a forradalom szabadította ki a váci börtönből -, majd Tatabányán helyezkedett el bányászként. Március közepén ott vették őrizetbe - Palotáshoz hasonlóan - azon a címen, hogy az ország elhagyására készült. (Mindkettejük esetében azt feltételezem, hogy az illegális határátlépés kísérletének vádja csak ürügy volt az őrizetbe vételre.) Három helyen hallhatta tehát, amit 1857 Kiss-M. Kiss, 2007, 92. 1858 Hajdú, 2010,219. 1859 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. március 22. 276. 483
