Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
kiderült számára, hogy az nem volt elég. Jobban kell ügyelnie a kérdésekre, hogy ki tudja találni, mit várnak tőle. (Ez okozta a legtöbb gondot a hozzá hasonlóan hamis „beismerésre” kényszerített Mocsári Józsefnek is.1688) Szentgáli 4-én nyilván megkérdezte, mi történt a holttesttel. Mivel a jegyzőkönyv nem tartalmazza a feleletet, kétségtelen, hogy Molnár kitérő választ adott: nem tud róla. Tóth Ilona jegyzőkönyvéből másnap megtudhatta, nemcsak azzal vádolják, hogy őrködött, hanem azzal is, hogy segített a hulla eltüntetésében, amit előző nap elhallgatott; vagyis részvétele a bűntényben nem korlátozódott az őrködésre. Nyilván felismerte, hogy a leghatékonyabban úgy tud védekezni, ha a felmerülő kérdésekben társait vádoló vallomást tesz. Megtette, amire kényszerítették: 5-én hajlandó volt nemcsak megerősíteni azt, amit Tóth Ilona vallott, hanem hozzá is tenni: Kollárt kirabolták, a gyilkosságnál ott volt Maráczi; majd december 14-én - a jelek szerint elsőként - elmondta a történetet arról, hogyan taposta Gönczi az áldozat torkát (amit nem látott, de amit Gönczi elmondott neki).1689 Ezzel fő vonalaiban ösz- szeállt a Kollár-ügy: Tóth Ilonára rábizonyult az ölés, Gönczire egy olyan cselekmény, amely okvetlenül halált eredményezett volna. Egyedül Gyöngyösi szerepe maradt bizonyítatlan, akit az ávó a Kollár-gyilkosságon kívül a Futácsi Endre, valamint a Jagicza László sérelmére elkövetett bűncselekményekben is bűnösnek tudott. Feltehetően azért maradt el bűnösségének bizonyítása, mert akkora volt bűnlajstroma, hogy elítélése egy pillanatig sem tűnt kétségesnek. Az eredmény annyira biztosnak látszott, hogy Szentgáli ellazsálta a feladat ezen részét. Az iratok arra is választ kínálnak, hogy a november 20-án Tóth Ilonával együtt letartóztatott fiúk közül miért Molnárra került a gyilkosság tanújának szerepe. Szentgáli november 22-én javaslatot tett szabadlábra helyezésére, ezt 24-i kihallgatásán közölte vele.1690 Eszerint akkor a domonkosbelieket még nem vádolták gyilkossággal, hiszen ebben az esetben egy talán fontos tanú elengedése fel sem merült volna. (És hogy a Kollár-gyilkosság viszonylag későn, valamikor november végén került csak Tóth Ilonáék bűnlajstromára, azt bizonyítja az a korábban már tárgyalt körülmény, hogy a november 4. után néhány napig a Landler 26. alatti munkásszálláson tartózkodókat november 28. előtt nem kérdezte Kollárról a XIV. kerületi rendőrkapitányság.1691) Számos jel mutat azonban arra, hogy kevés1688 Szakolczai, 2012, 51. 1689 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Józsefjkv., 1956. december 14. 1690 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Józsefjkv., 1956. november 24.; Kiss-M. Kiss, 2007, 173. 1691 ÁBTL, V-142621/1. Tóth Ilona..., AXIV. kerületi rendőrkapitányságjelentése, 1956. november 28. 429
