Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.3. Fabrikált valóság
1.3. Fabrikált valóság Az 1956-os Intézet kutatócsoportja több éven át dolgozta fel a forradalom leverése után magyar bíróságok által hozott jogerős halálos ítélet alapján kivégzettek ellen folytatott pereket, 1994-ben publikáltam a kivégzettek névsorát. A kutatás eredményeit összegezve azt állapíthattam meg, hogy a periratok csak „nagyon igényes kritikai megközelítéssel” használhatók a forradalom történetének forrásaiként, „hiszen az aktákból nem elsősorban az derül ki, hogy az eljárás alá vont személy mit csinált 1956-ban, hanem hogy miért vonták felelősségre”.98 Ezzel egyfelől azt kívántam jelezni, hogy a periratokból még egy-egy személy ötvenhatos története sem bontható ki hiánytalanul, hiszen azok homályban hagyják mindazon cselekményeit, amelyek a vád bizonyítása szempontjából érdektelenek voltak, másfelől azt, hogy gondos munkával az eljárás alá vontak ötvenhatos tevékenységéről az iratokból sok minden feltárható. A vizsgálat alapján a megtorlás pereinek többségét prekoncepciósnak neveztem. „Ezek a perek részben hasonlítanak az ’56-os forradalmat megelőző perekhez, részben azonban különböznek is tőlük. Közös bennük a kívülről, előre megtervezettség, de különböző viszonyuk a valósághoz. Az 1956 előtti, teljességgel légből kapott vádakra épülő eljárásokkal szemben az ’56-os perek nagyobbik részének valóságtartalma elvitathatatlan, hiszen a vádlottak részben valóban elkövették azokat a cselekményeket, amelyekkel vádolták őket, ezekben az esetekben tehát a bíróságok optikája a valóságot torzította büntethető cselekménnyé.” Következtetésem Rainemek az ötvenhatos cselekmények kriminalizálásáról tett megállapításán alapult, de azt csupán a perek nagyobbik részére tartottam érvényesnek, mivel már akkor úgy tűnt, hogy a vádlottak egy része nem követte el azt a cselekményt, amelyért felelősségre vonták. A prekoncepciós jelzővel jelezni kívántam a megtorlás és az ötvenes évek eljárásai közötti hasonlóságot: az 1956 előtti koncepciós perek teljességgel konfabulált meséivel szemben az 1956-ot követő eljárások zömében a valóban megesett történeteket válogatták és rendezték olyan keretbe, amely lehetővé tette a vádlott elítélését. Nagyon fontos megállapításokat tett az ötvenhatos megtorlás vizsgálati és bizonyítási módszereiről a Bibó Istvánnal készült jegyzőkönyvek egy részét kiadó könyvében Kenedi János. A Bibóék elleni eljárás vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy nemcsak a Bibó és társai per volt koncepciós, hanem általában koncepciósak voltak az ötvenhatos perek,99 amelyeket nem csupán az 98 Szakolczai, 1994, 239. Innen a következő idézet is. 99 Kenedi, 1996, 18, 21, 32, 33, 34. 42
