Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

lárt meggyilkolták a Domonkosban, november 24-én pedig azt jelentette, hogy a Domonkos „pincéjében több legyilkolt személy holtteste van elhelyezve”.1677 Feltételezésem szerint D. Szabó még a razzia előtt, majd a november 25. táján Gáliékkal folytatott beszélgetés után ismét jelentett a Domonkosban tapasztalt gyanús dolgokról, és valószínű, hogy Maráczi is viszonylag hamar vallomást tett a gyilkosságról. Kizártnak tartom, hogy Szentgáli december 4. előtt ezek egyikéről sem értesült, miközben ő volt a Domonkosban elkövetett bűntény vizsgálója. A nyomozásról beszámoló sajtótudósítás szerint Tóth Ilona kezdetben tagadott, „de amikor elébe tárták a bizonyítékokat, s rávallottak társai is - megtört és sírva ismerte be rémtettét”.1678 Márpedig sem november 4. előtti tevékenységét, sem a röpcédulázást nem tagadta, amit kezdetben tagadott, az csak a gyilkosság lehetett. December 4. előtt tehát olyan vallomásokkal szembesítették, amelyek gyilkosság, esetleg gyilkosságok elkövetésével vádolták. Ha Szentgálinak volt ilyen bizonyítéka, akkor azt Nyilván Molnár ellen is felhasználta: így érhetett el eredményt egy napon a két gyanúsítottal szemben.

Molnár esetében is van jele, hogy Szentgáli bizonyítékokkal kényszerítette vallomásra a gyilkossági ügyben. Ilyen az interjújának fentebb idézett részlete, amely szerint tagadott, amíg az elé tárt bizonyítékok miatt nem látta azt céltalannak. Erről később azt mondta: Szentgáli a kihantolásról készített fotókkal kényszerítette beismerésre.1679 Gyenes látta a kronológiai zavart, hiszen a kihantolás december 12-én történt, Molnárral pedig december 4-én és 5-én készült jegyzőkönyv a gyilkosságról. Az ellentmondást azzal oldotta fel, hogy Szentgáli manipulált a jegyzőkönyv datálásával. Irat átdatálása valóban történt az ügyben, a tárgyalt esetben azonban szerintem mindkét dátum valós: a jegyzőkönyv 4-én készült, a kihantolás 12-én történt. A zavart az okozhatja, hogy Molnár túlzott, amikor a bizonyítékról beszélt, amelynek hatására először volt hajlandó hamis vallomást tenni. Arra emlékezett, hogy Szentgáli cáfolhatatlan bizonyítékokkal szembesítette. A törvénnyel addig összeütközésbe nem került tizenhét éves fiú szemében 1956-ban ilyennek tűnhetett egy rendőrségi jelentés is, de több egybecsengő vallomás mindenképpen. 1992-ben az ávó börtöniskoláját kijárt, sokat tapasztalt férfi már tudta, hogyan keletkeztek az ávón a bizonyítékok. Ha arra emlékezett, hogy védhetetlen bizonyítékot mutattak neki, azt már nem vallomásokkal,

1677 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Bánkuti Sándor hadnagy jelentése, 1956. november 24.; Kiss-M. Kiss, 2007, 216-217, 220.

1678 Népszabadság, 1956. december 18.; Kiss-M. Kiss, 2007, 54.

1679 OH A, 492. Molnár József..., 1992, 76.

425