Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

hanem a később valóban látott fotókkal azonosította. (Vagy szándékosan beszélt cáfolhatatlan bizonyítékról, hogy alapos indokát adja - hamis - vallomásának.)

A fejezet elején elmondottak alapján azt feltételezem, hogy Tóth Ilona és Molnár december 4-i vallomása sem egymástól függetlenül készült. A kettő azonban nagyon különbözik, kizártnak tűnik, hogy vallomásukat egymásról mintázták volna. Csak a történet puszta váza egyezik: 18-án bevittek a Domonkosba egy férfit, akit meggyilkoltak. Molnár jegyzőkönyve szerint két fiú kísérte be a férfit, Tóth szerint Molnár és Gyöngyösi, majd Tóthtal egyezően vallotta, hogy Gyöngyösivel ő vitte fel a harmadik emeletre. Vallomása szerint bent volt a szobában a férfi kikérdezésekor, de nem említette sem Tóth Ilonát,1680 sem Maráczit, és nem beszélt azokról a részletekről, amelyek társa vallomásában szerepeltek (bántalmazás, igazolványok és fénykép elvétele). Vele egyezően vallotta, hogy a kikérdezés után kiküldték őrködni, ám szerinte nem a portára, hanem az ajtó elé. Noha vallomása szerint a gyilkolás idején végig ott strázsált, mégsem beszélt egyetlen olyan részletről sem, amelyről Tóth: nem látta őt be- vagy kimenni, noha a lány saját vallomása szerint kétszer is kiment, majd visszatért. Szerinte se be, se ki nem ment Maráczi. Nem beszélt arról, hogy Turcsányiné be akart nyitni, de Gönczi elzavarta, aki szerinte egyszer hagyta csak el a szobát, a gyilkosság után, utolsóként. Nem említette Veszprémit, és nem beszélt arról, hogy a halottat átvitték a vécébe. Az ajtó előtt őrködve tehát vagy nem látott semmit, vagy igyekezett mindent elhallgatni. Utóbbinak ellentmond, hogy miközben nem szólt kevéssé fontos részletekről, elmondta, hogy Gyöngyösi azonnal közölte vele: valakit meggyilkoltak. Vagyis semmit nem látott és semmit nem hallott, de azonnal értesült a gyilkosságról, így tudta azt bizonyítani. M. Kissék jogosan állapították meg, hogy ő az, „aki az egyik legfontosabb tanúvallomást teszi a gyilkosság körülményeiről”, hogy a fővádlottak beismerő vallomásán túl „egyedül Molnárra mint szemtanúra támaszkodhatott a vádhatóság”.1681 De ez nem a tárgyalt jegyzőkönyvre vonatkozik.

A két december 4-i jegyzőkönyv alapján úgy látom, Szentgálinak először Molnárt sikerült a gyilkosságról vallomásra bírnia. (Jobbágyi Gábor szerint is, de állítását nem indokolja.1682) Erre vall, hogy csak a szabadon levőkre vallott, Tóth Ilonára nem, mert nyilván máshogy cselekedett volna, ha tudja: a lány már bevallotta, hogy részt vett a gyilkosságban, és rá is terhelő vallomást tett. Eszerint Tóth ellen Szentgáli Molnár vallomását is felhasználhatta. Abban ugyan elő sem

1680 Erre Jobbágyi Gábor már M. Kissék előtt felhívta a figyelmet. Jobbágyi, 2006, 18.

1681 Kiss-M. Kiss, 2007, 174, 187.

1682 Jobbágyi, 2006, 17.

426