Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
hogy a vádlottakat egymás vallomásaival „beismerésre” tudja kényszeríteni, és egy letartóztatottra tudja rábizonyítani a gyilkosságot. December 4-én Tóth Ilona mellett csak Molnár volt őrizetben a gyilkossági ügy majdani vádlottjai közül, de a fiatalkorú bányász 1956 decemberében nem volt megfelelő a nagy kirakatper egyik fő vádló ttjának szerepére. A megfelelő vallomások kikényszerítéséhez Szentgálinak szüksége volt legalább egy olyan gyanúsítottra, akit nem vádolnak részvétellel a gyilkosságban, de mégis bizonyítja a bűntényt - ez lett Molnár -, és legalább egy bűntársra, akit ki lehet játszani a másik ellen. Gyöngyösiék letartóztatása előtt erre Maráczi volt a legalkalmasabb. Hogy Maráczit december elején súlyos vádakkal terhelhetőnek látták a rendőrök, azt jól mutatja, hogy Gönczi első jegyzőkönyve, az Elünket készítő illegális csoport tagjának mondja.1589 Miután Szentgáli elérte, hogy Tóth Ilona terhelő vallomást tett rá, várható volt, hogy Maráczi - ha addig nem vallott ellene - viszontvádolja. Eszerint valóban azért került ki az ügyből, mert - Gönczi és Gyöngyösi őrizetbe vétele után - fölöslegessé vált, ha nem is egészen úgy, mint M. Kissék vélték. A másfél hónapig előzetesben tartott, majd a nyomozás lezárásakor szabadlábra helyezett Maráczitól egyetlen jegyzőkönyv maradt csak fenn, abban szó sincs a gyilkosságról.1590 Kizárt, hogy nem készült volna több, azokat tehát vélhetően megsemmisítették. Fennmaradt vallomása alkalmas lett volna arra, hogy ellene izgatás (röplapok készítése és terjesztése), valamint szervezkedés vezetése (a riasztó őrség felállítása) címén vádat emeljenek. Hogy a terhelő adatok ellenére mégis szabadlábra helyezték, jegyzőkönyveit pedig egy kivételével eltüntették, annak elégséges indoka lehet, hogy komoly szerepe volt Tóth Ilona „beismerő” vallomásra bírásában. Annak jutalmaként kapta vissza szabadságát. Tóth a tárgyaláson kétszer is beszélt arról, hogy Maráczi szemtanúja volt a gyilkosságnak. Története szerint egy időre kimentek a szobából. Amikor visszatért, Gönczi éppen Kollár nyakát taposta, a nyitott ajtóban pedig ott állt Drucker Edina, Török Éva és Maráczi. Ezt később megerősítette: „Török Évának, Maráczinak mindenképpen be kellett jönni a szobába, mert különben nem látták volna, hogy mi folyik bent.”1591 Tehát úgy tudta, hogy Maráczi és Török látta, „mi folyik bent”, ezt pedig leginkább vele ismertetett vallomásából, vallomásukból tudhatta. Ez az elem egyedül nála szerepel. Gyöngyösi rábólintott, de neveket nem mondott, 1589 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 6. 1590 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Maráczi Ferenc jkv., 1956. november 22., Maráczi Ferenc szabadlábra helyezési határozata, 1957. január 5. 1591 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 11., február 26. 76. 403
