Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
Gönczi nem erősítette meg, sőt, vallomása megtételekor kimondottan tagadta: „Emlékezetem szerint Török Éva, Maráczi nem volt bent a szobában.”1592 Pedig valószínűtlen, hogy ne emlékeztek volna arra, hogy a gyilkolás legbrutálisabb pillanatának több vétlen szemtanúja volt. Még valószínűtlenebbé teszi a történetet Török Éva tagadása. Miután Drucker Edina elhagyta az országot, Maráczit pedig nem találták meg, az állítólagos szemtanúk közül ő volt az egyetlen, akit a bíróság ki tudott hallgatni. O pedig azt vallotta, hogy nem látta az áldozatot, nem látta, amint Gönczi a nyakát tapossa: „nem láttam, nem emlékszem”.1593 Annál, hogy a két állítólagos tettestárs és a szemtanú elfelejtette a gyilkosság egy ilyen fontos momentumát, sokkal valószínűbb, hogy Maráczi, valamint Drucker és Török nem mentek be a szobába, tehát nem látták, hogy „mi folyik bent”. Ezt Maráczi és Török hamisan vallotta - vagy nevükben hamis jegyzőkönyvet készített Szentgáli, amit felhasznált Tóth Ilona „beismerésre” kényszerítéséhez. December 4. után Szentgálinak már nem volt szüksége Maráczira: Gyöngyösiék megtöréséhez rendelkezésére állt Tóth Ilona és Molnár vallomása. Kevéssel Göncziék elfogása után máris hozzákezdett visszavonásához, M. Kissék vették észre, hogy Tóth Ilona december 14-i kihallgatásakor „leginkább Maráczi személye érdekelte”.1594 „Határozottan állítom, hogy Maráczi Ferenc az igazolványt és a fényképeket kezébe vette, és még megjegyezte, hogy ez a személy törzsőrmester.”1595 A „határozottan állítom” arra utal, hogy Szentgáli kétkedéssel fogadta a Marácziról vallottakat, esetleg cáfolni is igyekezett. A lány „határozott állítása” ellenére folytatódott a kérdés vitatása: „Arra nem emlékszem pontosan, hogy a fényképeket Maráczi vette-e fel az asztalról, vagy a Piri [Gyöngyösi] adta a kezébe, de határozottan állítom, hogy a kezében volt. Arra nem emlékszem, hogy a későbbiek folyamán Maráczi bent lett volna a szobában, miközben a volt áv. tör[zsőr]m[ester]t meggyilkoltuk.” A kihallgatás jegyzőkönyvben szimulált folyamatában Tóth Ilona visszavett Marácziról tett vallomásából, résztvevőből szemlélővé alakította, a gyilkosság idejére pedig lehetővé tette eltávolítását a helyszínről. Kevéssé valószínű, hogy magától emlékezett pontosabban, valószínűbb, hogy Szentgáli kérdései vagy közlései nyomán változtatott korábbi vallomásán. De miért csak módosította vallomását, miért nem hagyta ki Maráczit 1592 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 22. 44., Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 61, 62., február 22. 52. Innen az idézet. 1593 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Török Éva jkv., 1957. március 18. 232. 1594 Kiss-M. Kiss, 2007, 189. 1595 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona jkv., 1956. december 14.; Kiss-M. Kiss, 2007, 189. Innen a következő idézet is. 404
