Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

aláírás előtt - mint a tárgyalt ügyben Gönczi.1165 Nem a teljes vizsgálati anyag került a bíróság elé, amit a szovjet tanácsadók már 1956 előtt is kifogásoltak.1166 A vizsgálati szak végén megejtett iratismertetés formális voltát jól mutatja, hogy ak­kor egyik vádlott sem tett észrevételt, noha a tárgyaláson számos olyan részletet tagadtak, amelyek már a rendőrségi jegyzőkönyvekben is benne voltak. Hogy az ávón készült jegyzőkönyvek milyen csekély mértékben és mennyire önkényesen kifordítva tartalmazták azt, amit a gyanúsított vallott, azt egy szellemileg vissza­maradott fiatal ügyén keresztül próbáltam bizonyítani.1167 Az 1956-ban - és 1957-ben - történtek feltárását célzó új vizsgálatnak tehát sokszor nem is mikro-, hanem nanofilológiai vizsgálatnak1168 kell lennie, hiszen csak azokban az egészen apró jelekben lehet felismerni a valóban történtek nyo­mait, az ötvenhetes történet mögött az ötvenhatos történés lenyomatait, amelyek elkerülték az iratokat ránk hagyományozó apparátus figyelmét. De a jelen vizs­gálatnak nem is az az elsődleges célja, hogy részleteiben rekonstruálni próbálja az ötvenhatos történetet — erre a peres iratok szerintem sem alkalmasak hanem az, hogy az ötvenhetes történet analizálása alapján rámutasson a büntetőeljárás koholtságára, az ötvenhetes történet valótlanságára, a per koncepciós voltára, és megpróbálja fő vonalaiban feltárni, mi történhetett és mi nem történhetett 1956- ban. Mint már többször jeleztem: az iratok vizsgálata alapján úgy látom, nem tör­tént gyilkosság a Domonkos utcai kisegítő kórházban, a fővádlottak gyilkosságot elbeszélő vallomásai tehát hamisak. Ezt azonban a vizsgálatnak ezen a pontján csak alapos bizonyítást igénylő munkahipotézisnek tekintem, és akként kezelem. A vizsgálat kezdetén egyetlen olyan nyom sincs, amely az ügy újranyomozásának biztos kiindulópontja lehetne. Egy esetleg hamis bizonyíték alapján nem lehet megállapítani és bizonyítani egy másik, vélhetően ugyancsak hamis bizonyíték­ról, hogy az nem az ötvenhatos, hanem az ötvenhetes történet nyomait őrzi. Ám különböző, de egy tárgyról szóló bizonyítékok összevetése alapján meg lehet ál­lapítani azok összeférhetetlenségét, inkompatibilitását, amiből következik, hogy a kettő közül valamelyik hamis. A következőkben arra teszek kísérletet - átme­1165 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 53-54. 1166 Kubinyi, 1990, 46., Horváth I. És mások, 1992, 369-370. J. Kaljonov és N. Ricskov szovjet igazságügyi tanácsadók jelentése az ügyészségek helyzetéről Rákosi Mátyásnak, 1953. január 16. előtt. 1167 Szakolczai, 2011a. 1168 A kifejezésért köszönet Gyarmati Györgynek. 286

Next

/
Thumbnails
Contents