Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

aláírás előtt - mint a tárgyalt ügyben Gönczi.1165 Nem a teljes vizsgálati anyag került a bíróság elé, amit a szovjet tanácsadók már 1956 előtt is kifogásoltak.1166 A vizsgálati szak végén megejtett iratismertetés formális voltát jól mutatja, hogy akkor egyik vádlott sem tett észrevételt, noha a tárgyaláson számos olyan részletet tagadtak, amelyek már a rendőrségi jegyzőkönyvekben is benne voltak. Hogy az ávón készült jegyzőkönyvek milyen csekély mértékben és mennyire önkényesen kifordítva tartalmazták azt, amit a gyanúsított vallott, azt egy szellemileg visszamaradott fiatal ügyén keresztül próbáltam bizonyítani.1167

Az 1956-ban - és 1957-ben - történtek feltárását célzó új vizsgálatnak tehát sokszor nem is mikro-, hanem nanofilológiai vizsgálatnak1168 kell lennie, hiszen csak azokban az egészen apró jelekben lehet felismerni a valóban történtek nyomait, az ötvenhetes történet mögött az ötvenhatos történés lenyomatait, amelyek elkerülték az iratokat ránk hagyományozó apparátus figyelmét. De a jelen vizsgálatnak nem is az az elsődleges célja, hogy részleteiben rekonstruálni próbálja az ötvenhatos történetet — erre a peres iratok szerintem sem alkalmasak hanem az, hogy az ötvenhetes történet analizálása alapján rámutasson a büntetőeljárás koholtságára, az ötvenhetes történet valótlanságára, a per koncepciós voltára, és megpróbálja fő vonalaiban feltárni, mi történhetett és mi nem történhetett 1956- ban.

Mint már többször jeleztem: az iratok vizsgálata alapján úgy látom, nem történt gyilkosság a Domonkos utcai kisegítő kórházban, a fővádlottak gyilkosságot elbeszélő vallomásai tehát hamisak. Ezt azonban a vizsgálatnak ezen a pontján csak alapos bizonyítást igénylő munkahipotézisnek tekintem, és akként kezelem. A vizsgálat kezdetén egyetlen olyan nyom sincs, amely az ügy újranyomozásának biztos kiindulópontja lehetne. Egy esetleg hamis bizonyíték alapján nem lehet megállapítani és bizonyítani egy másik, vélhetően ugyancsak hamis bizonyítékról, hogy az nem az ötvenhatos, hanem az ötvenhetes történet nyomait őrzi. Ám különböző, de egy tárgyról szóló bizonyítékok összevetése alapján meg lehet állapítani azok összeférhetetlenségét, inkompatibilitását, amiből következik, hogy a kettő közül valamelyik hamis. A következőkben arra teszek kísérletet - átme1165 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 53-54.

1166 Kubinyi, 1990, 46., Horváth I. És mások, 1992, 369-370. J. Kaljonov és N. Ricskov szovjet igazságügyi tanácsadók jelentése az ügyészségek helyzetéről Rákosi Mátyásnak, 1953. január 16. előtt.

1167 Szakolczai, 2011a.

1168 A kifejezésért köszönet Gyarmati Györgynek.

286