Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

netileg félretéve a hivatalos verziót hamisnak tartó hipotézisemet hogy a bizonyítékokat egymással összevetve kiderítsem, vannak-e köztük olyanok, amelyek összeférhetetlenek, amelyek egymást kizárják. Hogy az egymással inkompatibilis elemek mindegyike hamis - nem az ötvenhatban történtek nyomait őrző, hanem a megtorlás aktorainak szándékai szerint készült koholmány -, vagy csupán az egyik, illetve hogy a hamisítványokban rejlik-e valami, ami a valóban történtekre utal, azt részben a bizonyítékok önmagukban való elemzésével, részben azok tágabb, ötvenhatos kontextusba helyezésével, amennyiben pedig arra lehetőség van, analógiák segítségével próbálom megállapítani.

3.5.1. Az állítólagos áldozat és a kihantolt tetem

Kiss Réka és M. Kiss Sándor szerint a Domonkos utcában kihantolt és Kollár Istvánként azonosított holttest nem annak az embernek a teteme, akit állítólag Tóth Ilonáék meggyilkoltak. A corpus delicti nem azonos az áldozattal. Ezt elégségesen bizonyítják egyfelől a holttest boncolási és boncolást követő vizsgálatainak eredményeivel, amelyek nem igazolják a gyilkosságnak azon elbeszéléseit, amelyeket a vádlottaktól jegyzőkönyvbe vettek. A tetemben ugyanis sem beletört tüt, sem nyomát tűszúrásnak, befecskendezett benzinnek vagy egyéb anyagnak, sem altatásnak kimutatni nem lehetett.1169 A bizonyítékok - a fővádlottak vallomásai, illetve a kihantolt tetemről fennmaradt jelentések - tehát kizárják egymást, az egyik vagy mindkettő hamis. Ha pedig az áldozatot halála előtt nem altatták és nem injekciózták, akkor mindhárom fővádlott tett magát és társait hamisan vádoló vallomást, a gyilkosság ezen részleteiről ugyanis mindhárman többször beszámoltak. Noha Kelemen Endre bírósági orvos szakértőről már a Jagicza- ügyben feltételeztem, hogy a vád alátámasztása érdekében hajlandó volt hamis szakvéleményt adni, ezúttal hajlok arra, hogy a szakértők jelentését tekintsem a valósághoz jobban közelítőnek. Amennyiben ugyanis jelentéseiket kizárólag a vizsgálótisztek megrendelése szerint készítették volna el, úgy azoknak értelemszerűen alá kellene támasztaniuk a vádlottak vallomásait. A vallomások és a jelentések között azonban lényegi eltérések vannak. Kizártnak tekintem, hogy a szakértők olyan hamis szakvéleményt készítettek, ami alkalmas lehetett volna a bizonyítási eljárás megtámadására, és ezt a politikai rendőrség szó nélkül hagyta. Indítványozhattak volna új vizsgálatot, gondoskodva arról, hogy az megfelelő eredményt hozzon, ahogy Miskolcon tették az ottani népítélet vádlottjainak ügyé1169 Kiss-M. Kiss, 2007, 250-255.

287