Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
aki őket támadja, az ellenforradalmár. Gráczi a kormány által elismert várpalotai forradalmi bizottság hívására ment a városba, de november 24-én azt a bizottságot már ellenforradalmámak bélyegezték, törvényen kívül helyezték, vezetői - miként a kormány vezetői - ellen hamarosan megindult a büntetőeljárás. Gráczi a várpalotai harcokban megsérült fegyverek kijavítására vállalkozott, nyilván azért, hogy azokkal megtámadják a szovjet csapatokat. Szentgáli november 24-i olvasatában tehát a fiú súlyos bűncselekményekkel vádolta magát 21 -én, miközben más bűncselekményeit nyilvánvaló hazugságokkal igyekezett leplezni (Várpalotán ragadt embereket taxizott haza, Budapesten egy hétig mászkált Török Évával). Helyzetét súlyosbította, hogy letartóztatásakor fegyvernek minősíthető tárgyat, füstgyertyát találtak nála, és hogy Szentgálinak sikerült Tóth Ilonától olyan jegyzőkönyvet felvennie, amely Gráczit általa elhallgatott súlyos bűncselekménnyel vádolta: „Gráczi Béla volt az egyetlen, aki szellemi segítőként közreműködött a röplapanyag megfogalmazásában.”966 Ez pedig alkalmas volt annak bizonyítására, hogy nemcsak a terjesztésben, hanem a szövegezésben is részt vett. Tóth hiába igyekezett később korrigálni vallomását, Szentgálin múlott, hogy a nyomozás befejezése előtt ismerteti-e Gráczival a módosított vallomást: „kevés mennyiségű röplapot továbbított, és megjegyzést tett a stílusra vonatkozóan, mégpedig olyat, amivel annak élét tompítani igyekezett. Itt jegyzem meg, hogy f. hó 21-én felvett jegyzőkönyvemben Gráczit ilyen értelemben neveztem szellemi segítőnek, távol áll tőlem [a] cselekvőségének túlzására való törekvés.”967 A november 24-i fordulatból az következne, hogy hosszú ideig börtönben maradt, hiszen bevallott és rávallott, ezáltal bizonyított cselekményei kimerítették az államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettét — mégis, november 28-án, elsőként az őrizetbe vettek közül, elengedték. A többiek legkorábban január 5-én, a nyomozás befejezése után szabadultak.968 Megkülönbözteti esetét az is, hogy míg a többiek szabadító iratát ellenjegyezte dr. Rácz László ügyész, az övét csak a vizsgálati osztály vezetői látták el kézjegyükkel.969 Eszerint szabadítására a nyomozást — elméletileg - felügyelő ügyészség tudta 966 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona jkv., 1956. november 21.; Kiss-M. Kiss, 2007, 172. 967 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona jkv., 1956. november 24.; Kiss-M. Kiss, 2007, 172-173. 968 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Flatározat Csizmadia István, Hajagos Péter, LázaAttila, Maráczi Ferenc, Rácz Adolf és Simoncsik Mihály szabadlábra helyezéséről, 1957. január 5. 969 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Flatározat Gráczi Béla szabadlábra helyezéséről, 1956. november 28. Az iratra kézírással rávezették, hogy még aznap elbocsátották a börtönből. 241
