Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

és jóváhagyása nélkül került sor. (M. Kissék ennek fordítottjára hoztak példát: Obersovszkyt az ügyészség félrevezetésével tartották őrizetben.970) Egy későbbi feljegyzés szerint szabadítását bizonyítékok hiányával indokolták,971 ami kétszeresen is hamis, hiszen egyfelől voltak ellene bizonyítékok - saját és Tóth Ilona vallomása -, másrészt egyheti vizsgálat után ilyet nem is lehet kijelenteni. A november 24-i és 28-i váratlan fordulatokból, valamint Gráczi 28-án jegyzőkönyvbe foglalt vallomásából arra következtetek, hogy Szentgáli főhadnagy alkut kínált neki, amit a fiú elfogadott. (Hasonló alkut, mint amilyet Kövér György feltételez Scharf Móric nagyfalusi vallomása mögé.972 Hasonló alkut, mint aminek következtében Arnold Dominic kiszabadult az inkvizíció börtönéből.973) Szentgáli megígérhette neki, hogy elejti vele szemben a vádat, és szabadon engedi, ameny- nyiben megfelelő terhelő vallomást tesz Tóth Ilona ellen. Abban, hogy Gráczi elfogadta az ajánlatot, része lehetett annak, hogy tudott a lány őt terhelő, utóbb korrigálni próbált vallomásáról.

Gráczi hajlandó volt tanúsítani, hogy „[szembesítésünkkor] hallottam Tóth Ilonától, hogy az illegális röpcédula-készítő társaságnak hátterében fegyveres csoport is van”.974 A szembesítés, bár annak jegyzőkönyve nem maradt fenn, valóban megtörtént, azt Tóth is említette.975 De szinte biztos, hogy azon nem beszélt állítólagos fegyveres csoportjáról, hiszen egy ilyen fontos vallomást tartalmazó jegyzőkönyvet - az egyetlent, amelyben elismerte volna, hogy fegyveres csoportja volt - Szentgáli nem veszített volna el nyomtalanul. Ellenkezőleg. Nem elveszített egy dokumentumot, hanem Gráczi közreműködésével olyat gyártott, amely egy soha el nem hangzott vallomást dokumentált. így próbálta bizonyítani, hogy Tóth tett beismerő vallomást fegyveres csoportjáról, vagyis volt fegyveres csoportja. Ez a fő vád, a Kollár-gyilkosság bizonyítása szempontjából volt lényeges, hiszen az áruló vagy kém likvidálása a fegyveresek feladata, vagyis a történet sokkal hihetőbb, ha a domonkosbeli fegyveres csoport létét sikerül bizonyítani.

970 Kjss-M. Kiss, 2007, 284.; Jobbágyi, 2006, 18-19.

971 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Határozat Gráczi Béla kutató nyilvántartásban maradásáról, 1965. június 29.

972 Kövér, 2011, 378—382. „mintha kimondatlanul egyfajta vádalku köttetett volna”, 380.

973 Kirsch, 2008, 88.

974 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Gráczi Béla jkv., 1956. november 28.; Kiss-M. Kiss, 2007, 50.

975 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 21.; ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Gráczi Béla jkv., 1956. november 28.; Kiss-M. Kiss, 2007, 50, 360.

242