Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
Gönczi pedig azt, hogy Tóth megállapította Kollárról, hogy meghalt, miután ő megtaposta a nyakát.718 Mindkét vallomás fontos volt, hiszen a Köztársaság téri váddal felelősségre vontak súlyos ítéletre számíthattak, Gönczi vallomása pedig azt jelentette, hogy a medika egy halottnak tudott embert szúrt szíven. Gönczi nekitámadt Fazekas Pálnénak, a Domonkosban lakó orosztanámak, amikor fasisztának, antiszemitának mondta Tóth Ilonát. Hosszú szónoklatban állt ki a lány mellett, majd kijelentette: „Őszinte és igaz embereknek ismertem eddig a pedagógusokat. Ezt én csak mondtam, senkire nem céloztam. Ha magára veszi...”719 De B.-né Tóth Matild elértette, Gönczit rendre utasította. Csak Kardos János kegyelmi felterjesztésében maradt nyoma, hogy Gönczi máskor is próbálta menteni a lányt. Szerinte Tóth Ilona „Gönczi vallomására megjegyezte, hogy »Gönczi engem akar menteni, s ezért ferdíti el a valóságot«.”720 Nincs okunk kételkedni kettejük vallomásában, abban, hogy Turcsányiné egyszer, késő éjjel rájuk nyitott. Annak okát azonban inkább látom emberi gyarlóságában, semmint abban, hogy a röpcédulázás után kémkedett. A gondnoknő valóban rossz szemmel nézte Tóth Ilonáék tevékenységét, de ennek nem feltétlenül a Kádár-kormány eltérő megítélése volt az oka. Sokkal inkább az, hogy Tóth eltért az eredetileg vállalt feladattól, és röplapokat kezdett másolni és sokszorosítani, illetve olyan fiatalokat vett fel a kórházba, akik egészségi állapota azt nem indokolta, és amivel a gondnoknő szerint hátráltatta a gyógyítást. Azt pedig Turcsányiné nagyon komolyan vette. Oda érkezése után összehívta az ott maradt lakókat, akikkel közölte: „csak az alagsorban járhatunk. Az épületben ne mászkáljunk, mert ezzel zavarjuk a betegeket”.721 November 20-án sem kizárólag röplapozással vádolta Tóth Ilonát, hanem azzal, hogy elhanyagolta orvosi feladatait: „egész éjszakán át uszító röplapokat gépelt, nappal viszont aludt”.722 A per fényében a mondat első fele kap nagyobb jelentőséget, ám 718 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 28. 91., Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 61. 719 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 18. 229. 720 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kardos János ügyvéd kegyelmi folyamodványa Tóth Ilona érdekében, 1957. június 2. Amennyiben helyes a datálás, akkor Kardos doktor már az ítélet előtt megírta a kegyelmi kérvényt. Valószínűbb azonban, hogy dátumtévesztés történt, a kettes mellől lemaradt a nulla, és Kardos doktor június 20-án írta meg a kérvény tisztázatát, amit még aznap benyújtott a bíróságnak. 721 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Varga Ferencné tárgy, jkv., 1957. március 18. 219-220.; Kiss-M. Kiss, 2007, 116. 722 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Turcsányi Józsefné jkv., 1956. november 20.; Kiss-M. Kiss, 2007, 154. A következő két idézet is innen. 188
